A farsang időszaka a hagyományos értékrend szerint a házasságkötés időszaka volt. Nagy szégyennek tekintették, ha a kisebb közösségekben az elmúlt farsang idején nem köttetett házasság. A történelmi közelmúltig az a szokás dívott, hogy büntetésként a farsang farkán felvonulást szerveztek, „szégyen rönkre” ültetve a közösségből kiválasztott legidősebb hajadonnak és legénynek maradt fiatalokat. Tréfás ceremónia kíséretében ál-esküvővel egybekötött lakodalmat tartottak. Az esemény lényeges eleme a felvonulás és a színjáték, valamint a közösen elfogyasztott lakodalmi étkezés és az azt követő mulatozás volt. A hagyományos figurák közé tartozik a menyasszony és a vőlegény (akik néha szerepet cserélnek, és a férfi öltözik menyasszonynak), a koszorúslányoknak öltözött legények, továbbá az öregember- öregasszony pólyás babával, éhező gyermeke számára pénzt kolduló cigány asszony. A hosszú, olykor 25-30 métert is elérő fenyőrönkhöz a hajadon leányokat sorban hozzákötik, ezt a terhet kell húzniuk, ha már nem mentek férjhez ebben az évben. Eredeti funkciója, hogy figyelmeztessék azokat a fiatalokat, akik már elérték a megfelelő kort és még nem házasodtak meg, hogy nem tettek eleget életkori kötelességüknek. A menetet követő hintóba ültetik a „püspököt” vagy „papot”, akik az esketés helyszínén összeadják a „fiatalokat”. A turisztikai látványossággá vált újjáélesztett hagyomány az utóbbi években Vas vármegyében több településen is megrendezésre került.
A még mindig élő hagyomány több vasi településeken szinte évről évre megrendezésre kerül. A film a következő helyszíneken készült: Körmend, Hegyháthodász, Nádasd, Pankasz, Szőce, Táplánszentkereszt.
Негізгі бет A rönkhúzás hagyománya Vas vármegyében
Пікірлер