Csákvári Katalin: Újra láttalak c. verse Csórics Balázs előadásában
Csákvári Katalin:
Újra láttalak
Reméltem, egy napon megtörténik velem,
hajnalban felkelek s már nem sírok,
arcod felidézve nyugodt marad szívem,
kell ez a távolság, mit kettőnk közt tudhatok.
Jó lenne hinni, hogy elmúlik a vágyam,
mit évek óta szívemben hordozok,
de tudom azt, ha itt leszel majd újra,
pokol mély bugyrában végleg ott ragadok.
Annyira szeretlek és gyűlölöm az érzést,
mert viszonzását tőled nem kapom,
vajon miért kellett nekünk találkozni,
választ a kérdésre hiába kutatom.
Szeretnék egyszer már békében aludni,
mert éjeken át csak ébren álmodom,
szeretném már sajgó szívem kicsit megnyugtatni,
csitulhatna bennem már az üvöltő fájdalom.
Két hét után aztán újra látlak végre,
lecsendesült szívem őrülten zakatol,
ereim küzdenek a felkorbácsolt vérrel,
mikor remegő hangomra mosollyal válaszolsz.
Tudom, hogy ennyi csak, többet nem kaphatok,
gyönyörű mosolyod a síromig viszem,
visszafordulva még két szemedbe nézek,
csillagközi utazáson ez lesz menetjegyem.
Elviszem magammal fénylő tekinteted,
két szemed kísér majd fel az egekig,
s ha megérkeztem végre, visszakapod tőlem,
két csillag képében szemednek tükreit.
Éjszakánként, ha majd felnézel az égre,
két kis csillag jelzi égi otthonom,
fényükkel vigyázok földi lépteidre,
míg mennyek országában nem találkozunk.
Негізгі бет Csákvári Katalin: Újra láttalak c. verse Csórics Balázs előadásában
No video
Пікірлер: 21