Elmegyek az életedből
S meglátod, hogy a szememből
Nem csordul egy könnycsepp
Elmegyek, hogy ne láss többé
Légy te boldog mindörökké
Ha neked így könnyebb
De ha hosszú éjszakákon
A szememre nem jön álom
S reám gondolsz mégis
Ott valahol messze-messze
Én sem hunyom a szemem le
S felzokogok én is.
Szertefoszlott minden álom
Keresem de, nem találom
Ki a hibás benne
Én is, tudom te is, érzed
Ez a sorsunk ez a végzet
Másképp hogy is lenne
Jöjjön hát az Isten véled
Nyújtsd ki felém kis kezedet
Egyszer utoljára
Felejtsd el, hogy szerettelek
S ne érezd, hogy a lelkemet
Csókolom reája.
Imádság már az is, ha szemedbe nézek,
Könyörögve kérdem:mért lettél a végzet?
Mért hideg a szíved, forró nyári este?
Mért bolyong a lelkem, lelkedet keresve?
Könnyeim utánad miért is peregnek?
Ilyen bánatosan, ilyen halálosan miért is szeretlek?
Siratlak az ősszel, temetlek a nyárral,
Elbúcsúzom tőled hervadó virággal.
/:Hogyha kikísérlek zokogva a sírig,
Hulló könnyeimtől piros rózsa nyílik.
Keresztfádra vésem drága kicsi szentem:
Csak én szerettelek, de te soha, soha nem szerettél engem.:/
Негізгі бет Музыка Elmegyek az életedből ,Imádság már az is Boros Lajos kossuth díjas magyar cigány prímás !
Пікірлер: 29