Egy napsütéses reggelen a kisfiú, aki a sárga öltönyét viselte, izgatottan készült a templomi szertartásra. Az anyukája gondosan megigazította a ruháját, és a kezébe nyomott egy apró kosarat, tele rózsaszirmokkal. A templomot szépen feldíszítették, a padokban ülő emberek csendben várták a ceremónia kezdetét. Amikor elérkezett az idő, a kisfiú előlépett. Az arcán koncentráció ült, ahogy apró kezeivel lassan szórni kezdte a rózsaszirmokat. Minden lépésnél egy maréknyi szirom hullott a földre, finoman szállva a levegőben, mintha a szél maga is részt venne a varázslatos pillanatban. A szirmok színpompás kavalkádban táncoltak a napsugarak fényében, míg a templomi orgona lágy dallama betöltötte a teret. Ahogy haladt előre a sorok között, a kisfiú érezte, hogy a pillanat különleges. Nemcsak a rózsaszirmok, hanem az emberek mosolya is elvarázsolta. Tudta, hogy valami fontosat cselekszik: egy pillanatra mindenkinek békét és boldogságot hozott. A padokban ülő emberek halk sóhajjal figyelték a szirmok földet érésekor létrejövő, tökéletes harmóniát. Mikor az oltár elé ért, a kosara már majdnem üres volt, de a szívében olyan melegség árad, amely tovább ragyogott a nap fényénél is. (Köszönöm a videót) Fati 😊
Пікірлер: 1