Ez a vers a magyar költészet egyik legmonumentálisabb és legcsodálatosabb darabja, ahol a kiábrándító léttel szembekerül a létezés gyönyörű, földön túli dimenziója. Lutter Imre tolmácsolásában a tér folyamatosan tágul az ágytól az ablakig, majd a szomszédtól az égboltig. Miközben a sanyarú emberi sorsot látjuk, ahol az emberek fekszenek holtan és bután, a házuk is csak alvásra van, addig nem is sejtik, hogy az égbolt minden éjjel egy hatalmas bált rejt, tündéri lényekkel és dolgokkal. S ahogy a nap szépen lassan felkel, úgy mennek haza az égi vendégek, akiket eddig, a folyamatos mindennapi őrületben az ember észre sem vett. A csoda véget ér, de holnap újra indul!
Kosztolányi, a gyógyíthatatlan beteg saját számvetését készíti el, a halál felé közeledve. Mindezt úgy, hogy nekünk, a barátjának meséli el önmagát, az életét és a földi lét feletti csodát. S akire a vers rátalál, az Kosztolányi barátja lesz, és maga is túllát a hétköznapokon.
Iratkozz fel még több versért: kzitem.info...
"Elmondanám ezt néked. Ha nem unnád.
Múlt éjszaka - háromkor - abbahagytam
a munkát.
Le is feküdtem. Ám a gép az agyban
zörgött tovább, kattogva-zúgva nagyban,
csak forgolódtam dühösen az ágyon,
nem jött az álom.
Hívtam pedig, így és úgy, balga szókkal,
százig olvasva s mérges altatókkal.
Az, amit irtam, lázasan meredt rám.
Izgatta szívem negyven cigarettám.
Meg más egyéb is. A fekete. Minden.
Hát fölkelek, nem bánom az egészet,
sétálgatok szobámba le- föl, ingben,
köröttem a családi fészek,
a szájakon lágy, álombeli mézek
s amint botorkálok itt, mint részeg,
az ablakon kinézek..."
Негізгі бет Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség /Vers mindegy kinek (Lutter Imre versfilmje)
Пікірлер: 51