Gyümölcsfák az erdő szélén és halastavak a patakokon - A történeti tájhasználat elemei a középkori Pilisben
A Pilis területe, amelybe középkorban a Visegrádi-hegységet is beleértették a mai Magyarország egyik legérdekesebb történeti tája. A királyi erdőterület, majd később a középkori kolostortáj jellemző vonásait felmutató vidék évszázadokon keresztül a királyi hatalom központjaihoz (Esztergom, Visegrád, Óbuda, Buda) kapcsolódott és éppen emiatt sajátos tájhasználati formát mutat.
A történeti és régészeti kutatások, valamint a természettudományos vizsgálatok eredményei alapján ma már felvázolható, hogy milyen hagyományos, a táj és a környezet adottságaihoz igazodó tájhasználati formák jellemezték ezt a vidéket, és ezek közül melyek azok, amelyek a mai körülmények között is alkalmazhatóak. Ezek közül melyekre van szükség ahhoz, hogy ez a történeti táj megmaradhasson, illetve mennyiben segíthetnek bennünket a klímaváltozás által okozott új helyzetben. A középkori gyümölcsfák vagy a vizes élőhelyek különböző formái ugyanúgy példái ennek, mint a méhlegelők vagy a hagyományos állattartás.
Laszlovszky József, történész, régész, középkor kutató. Egyetemi oktatóként dolgozott a ELTE-n és tanít középkori régészetet, történelmet és kulturális örökség tanulmányokat a Közép-európai Egyetemen (CEU). Kutatási területe a tájrégészet és a középkori kolostorok kultúrája, a régészeti örökség feltárása és bemutatása, valamint a középkori gazdaság- és környezettörténet. Régészeti ásatásokat és terepkutatásokat folytatott Visegrádon és a Pilisben, Franciaországban, Olaszországban, Kambodzsában és Mongóliában.
Негізгі бет Laszlovszky József: Gyümölcsfák az erdő szélén és halastavak a patakokon
Пікірлер: 1