Egyszer egy hasonló témájú beszélgetésben egy apuka mondott olyat, amitől gyökeresen megváltozott a véleményem a témában. Azt mondta, hogy azért nem alkalmaz testi fenyítést, mert azt akarja, hogy ha esetleg a gyerekei bajba kerülnek, esetleg bajt okoznak, hozzá forduljanak segítségért, nem akarja, hogy elhallgassák vagy elferdítsék a valóságot, attól félve, hogy még rosszabb lesz tőle a helyzet. Nem szeretné, hogy máshoz forduljanak segítségért, aki esetleg nem olyan felkészültséggel vagy feltétel nélkül segítene nekik, mint a saját apjuk. Ez szerintem fantasztikus hozzáállás.
@goldsteinist
Жыл бұрын
Barcsak minden apa így gondolkodna 🙏
@xdxdxdxd4575
Жыл бұрын
Ez milyen jó, így kéne minden szülőnek.
@janoskovacs6674
8 ай бұрын
Azt "imádom", hogy amikor ovis voltam mindig megpozott az a anyukám is és az apukám is, nem hiányolom az apukám, pedig jelenleg kint van külföldön, és sose mondok el semmit egyik szülőmnek se, egyrészt félek tőlük, másrészt nem bízok bennük😔
@babyyoda24
Жыл бұрын
Egyébként az a vicces, hogy a "mégis ember lett belőlem" szállóigét általában olyan emberek hangoztatják, akiket legszívesebben messziről elkerülnél, mert olyan tapló alakok (általában, tehát tisztelet a kivételnek)
@fannimosolygo995
Жыл бұрын
Meg olyanok akiket cipóra vertek otthon és sok sok éjszakát végigsírtak. Ha elmennének terápiára ezzel, rájönnének hogy mennyire kamu ez a szöveg. :\
@letti6454
Жыл бұрын
szerintem is
@prekambriumchannel
Жыл бұрын
@@fannimosolygo995 Belőlem sem "lett ember", csak mert engem is úgymond cipóra vert anyám. Egy valamit elért ezzel: szembe merek szállni vele, és volt már olyan, hogy visszaadtam a pofont önvédelemből...
@fannimosolygo995
Жыл бұрын
@@prekambriumchannel nem gondolom, hogy erre büszkének kellene lenni, bármelyik oldalról. Más megoldás is lett volna számodra is, mint visszaadni a pofont, mert gondolom már nem kisgyerek voltál, hanem önálló felnőtt mire ez bekövetkezett. :\ Az önvédelem csak addig az, amíg kivéded az ütést. Ha visszaadod a pofont az már ugyan az a szint, mint az anyudé. Elhiszem, hogy akkor ez ösztönös volt és jogosnak érezted. Utólag remélem feldolgozod\feldolgoztad és túl tudsz lépni az árnyékán. :)
@akosnagy7489
Жыл бұрын
😂😂😂 ne haragudj félre ne értsd, de cseszett büszke lehetsz magadra hogy megpofoztad a saját anyádat , nagy sztárság, ennyi erővel a nőket is vered akkor?
@sterlpaula448
Жыл бұрын
Nagyon hálás vagyok, amiért megcsináltad ezt a videót, és főleg amiért megosztottad a saját gyerekkori élményedet is a témával kapcsolatban. Hihetetlenül nehéz lehetett és nagyon felnézek rád miatta. Már ennek a videónak az elkészítésével is változást értél el, sok embernek adtál hangot a kommentek megosztásával, és egy rendkívül összeszedett és informatív videót raktál össze, ahogy mindig. Szerintem példaértékű a bátorságod és a lelkierőd, amiért igenis beleálltál ebbe a kérdésbe és megcsináltad ezt a videót, vállalva a rengeteg ostoba és érzéketlen kommentet, amiket biztos fájdalmas lesz végigolvasni. Már évek óta követem a csatornád és szeretném ha tudnád, hogy nekem és sok más fiatalnak rengeteget jelent, hogy van valaki akire felnézhetünk és akiről példát vehetünk, mert a szüleink személyében ez esetleg nem adatott meg. Emiatt remélem, hogy soha nem fogod ezt a munkát feladni, vagy megkérdőjelezni a fontosságát. Végignéztem a videót, és bár az elejétől kezdve egy állásponton voltam veled, mégis rengeteget tanultam belőle. Úgyhogy köszönöm, és csak így tovább!💪🏼❤
@forisrenata7106
Жыл бұрын
A fizikai bántalmazás mellett NAGYON FONTOS szerintem a verbális bántalmazásról is beszélni.
@laurahelyeiova7685
Жыл бұрын
Azt mondjak, neha rosszabb is. Jobb fenyegetni mintha kapna 1 seggrepacsit?
@attilameszaros8877
Жыл бұрын
Szia Attis. Úgy gondolom, hogy ez egy igazán hasznos és tanulságos videó volt. A hossza miatt ne aggódj, mert szerintem egy unalmas perc sem volt benne. Csak belegondolni tudok, hogy mennyi munka lehetett, amiért személy szerint hálás vagyok és úgy vélem, nem csak én lennék boldog, ha a jövőben időnként még lenne ilyen hosszúságban informatív tartalom más komoly témákról is. (Persze csak akkor, ha neked is belefér/megoldható)
@dorottyapalmai7384
Жыл бұрын
Egyetértek 🙂 Nagyon jó videó volt, teljesen lekötött, és el is repült ez a közel 1 óra.
@fannimosolygo995
Жыл бұрын
Egy off észrevétel: Onnan lehet tudni, hogy egy igazán fontos dologról lesz szó ami Attisnak is nagyon fontos, ha hosszabb a videó, mint az átlag. :D Nekem azonnal leesett hogy ez nem egy átlagos videó lesz amikor mevláttam, hogy 50 perc 😂 Megérte😊 Még sok ilyet❤
@andreahorvath1303
Жыл бұрын
Szerencsés vagyok, se én se a bátyám nem kapott soha egyetlen pofont sem, sőt, nem emlékszem, hogy valaha felemelték volna a hangjukat (egymással sem). Imádtunk is otthon lenni, kamasz korunkban a szüleink konkrétan elküldtek minket, hogy menjünk már el bulizni, vagy valami, mert annyira jó volt otthon. Biztos annak is köszönhető, hogy anyukám gyógypedagógus, és elég tankönyvi példa volt, hogy hogyan reagáltak, ha valami rossz fát tetünk a tűzre. Amire pl. emlékszem, hogy ha lementünk a jászótérre, meg volt mondva, hogy mikorra kell otthon lenni.Ha mondjuk késtem 10 percet, legközelebb annyival hamarabb kellett hazamenni. Azóta is pontos vagyok, és tisztelem mások idejét.
@xdxdxdxd4575
Жыл бұрын
"Ha mondjuk késtem 10 percet, legközelebb annyival hamarabb kellett hazamenni." De jó bünti ötlet! Van még ilyen a tarsolyodban? :)
@MrSperseus
Жыл бұрын
én egyszer másfél napot késtem, kaptam két maflást, még ki is röhögtem, de nem érzem traumatikus emléknek, ma már tudom, hogy szemét voltam, de nem azétr tudom mert fel lettem pofozva.
@andreahorvath1303
Жыл бұрын
@@xdxdxdxd4575 Hmmm..nem tudom, elég jó gyerekek voltunk tasómmal, nem szerettem ha azt láttam, csalódtak bennem. Viszont hisztis voltam (ma is, csak jobban titkolom :D) és arra emlékszem, hogy mikor pl. egy bolt közepén anyum idegeire kezdtem menni, legugolt mellém, a szemembe nézett és azt mondta: " Na most hagyd abba!" Sosem derült ki, mi lett volna, ha folytatom, nekem ez elég vészjósló volt, és tudtam, hogy nem szabad tovább feszíteni a húrt. Viszont ennek is van hátulütője. Máig nem tudom kezelni, ha valaki pl. ordibál. Lefagyok, mert nem tanultam meg, erre hogyan kéne reagálni.
@bubi6440
Жыл бұрын
Jelenleg is pszichológushoz járok, nemrég előkerült ez a téma. Már gyerekként is úgy érezetem nem érdemeltem meg azokat a pofonokat amit anyám vagy apám lekevert. KOnkrétan nem emlékszem mirt kaptam őket, csak az maradt meg ahogy sírok a szobámban egyedül, és azon gondolkodok kihez költözhetnék el, mert engem utálnak a szüleim és én is utálom őket. Csak mostanában esett le hogy nem mindenkit vertek a szülei. Amikor a szüleimet kérdezem erről, azt mondják nem kaptam sokszor és jó okkal kaptam. Anyukámat rendszeresen verte az anyja fakanállal, vagy beállította a hidegvíz alá. Ez alapján nem csodálom hogy ami velem történet az neki kevésnek tűnik, de ez nem változtat azon hogy én továbbra is igazságtalannak érzem, én nem tartottam magam rossz gyereknek
@msmimi9288
Жыл бұрын
En ugyanezt eltem at.. Mar reg felnott voltam, amikor rajottem, hogy nem mindenki fel a szuleitol es tokre nem oke, hogy csomoszor megvertek minket gyerekkorunkban (szinten, anyum szerint csak neha kaptunk, de ez nem igaz..). Sok eve jarok mar pszichologushoz, de a leghatekonyabb (es egyben legnehezebb) terapia a sajat gyerekeim nevelese.. Most mar abba a korba ertek, hogy bizony kialakulnak eles helyzetek neha, es szinte minden nap van olyan helyzet, ahol tudatosan ignoralok egy olyan mintat, amit a szuleimtol kaptam, es probalom mashogy csinalni (nemcsak a veresre gondolok, hanem a nem kello/nem eleg mely figyelemre, a feltetelhez kotott szeretetre stb), ez nagyon-nagyon nehez, es meg sok munkam lesz vele, az biztos, de kozben mintha a sajat gyermekkori enemet is meggyogyitanam egy kicsit.
@ferenckluni7652
11 ай бұрын
@@msmimi9288hajrá. Kitartást és sok szerencsét.
@emesepokol9113
Жыл бұрын
Régóta foglalkoztatott a téma, én magam nem tapasztaltam meg a testi fenyítést, viszont rengeteg másik családnál látom. Nagyon kellett már egy ilyen témájú videó, értelmes volt, érdekes és tanulságos. Egyáltalán nem lett hosszú, köszönöm, hogy megcsináltad!!
@NikolettBihari
Жыл бұрын
Én még soha nem kommenteltem semmihez, de olyan nagy hatással volt rám ez a videó, hogy most megteszem. Magam is rengeteg pszichológiai témájú könyvet olvasok, mind felnőtt, mind gyermekpszichológiáról és hiába olvastam annyiszor, hogy nem szabad megütni a gyereket, valahogy sosem értettem meg teljesen, hogy pontosan miért. Nekem is van gyerekem (igaz, még nagyon pici baba) én is kaptam pofont gyerekként, a párom is kapott, neki nem lett később gondja ebből, nekem viszont igen. Most, hogy szülők lettünk, sorra hallgatjuk a családból, hogy "nem agyonverni, de megfelelő időben és indokolt esetben...". Ez után a videó után egyértelmű, hogy soha nem fogjuk bántani és a nagyszülőknek sem fogjuk hagyni. Nagyon hálás vagyok, hogy elkészítetted, remélem, hogy tényleg hatással lesz több család életére is. Egyébként régóta követem a csatornát és rendkívüli minőségűnek tartom a munkádat, mind tudományos felkészültség, mint szórakoztatás szempontjából, nagyon szerencsések vagyunk, hogy vagy nekünk, köszönjük!
@MrSperseus
Жыл бұрын
majd 20 ev múlva írd meg légyzi, hogy be sikerült e tartanod, ugyanis előre könnyű megfogadni dolgokat...
@SuperAsdfasdfsadfasd
Жыл бұрын
Szerintem az kevés, hogy nem hagyod a nagyszülőknek, hogy bántsák a gyerkedet, a legjobb, ha a gyerek közelébe se engeded őket.
@ferenckluni7652
11 ай бұрын
@@MrSperseusegyetértrk veled... könnyű ígérgetni.... 😂
@csabamaraz6401
Жыл бұрын
Szia! Köszi a videót nagyon igényes lett, és nagyon sokat tanultam belőle. Két gyerekem van, egy 3 éves és egy 1.5 hetes , nagyon nem pártolom az erőszakkal nevelést, de tudom, hogy sokszor mennyire nehéz tartanom magam ehez. Úgy gondolom a generációnknak nagyon nehéz hiszen míg nekünk teljesen elfogadott volt ha kaptunk egy egy pofont gyerekkorunkban, mára nagyon megváltoztak a nevelési elvek. Nagyon nehéz a kritikus pillanatokban tartanunk magunkat és nem visszanyúlni ahoz a mintához amit mi is láttunk. Persze ahogy mondtad ezert kell fejlesztenünk magunkat. Még egyszer köszi és így tovább
@katie930330
Жыл бұрын
Következetes nevelés kell. Az én fiam ADHD-s a másik autista, de mindkettőt ugyanúgy erőszakmentesen, következetesen nevelem őket. Remélem lesz eredménye. Tényleg borzasztó nehéz, de muszáj így, mert engem is így neveltek és nekem nagyon jó volt ez. Én Aspergeres vagyok és a lehető legjobbat hozták ki belőlem a szüleim ezzel a neveléssel és nagyon közel maradtunk egymáshoz és a tisztelet is megvan. Egy normál gyereknek is szerintem ez a legjobb nevelési módszer :)
@simintoo1
7 ай бұрын
Légyszi írj példát, mi legyen a következménye a konnektor piszkálásnak egy egyévesnél ahelyett, h rácsapok a kezére (nyilván nem teljes erőből), mert neki ugye még lövése sincs az áramról és hasonlók, nem tudom neki átadni, h mi az a "megráz az áram". Be van dugaszolva az összes konnektor nálunk, de nagyiknál már nem, szóval ha itthon nem tanulja meg, akkor máshol is piszkálni fogja, és inkább én csapok a kezére, ne az áram tegye. És igen, ebben az esetben totál eszköztelennek érzem magam, hiába olvasom a sok okos könyvet, és követek okos babatanácsadókat. Erre senki nem ad konkrét választ, csak általánosságban, h legyek következetes. És ezzel rohadtul nem vagyok kisegítve ilyen életet/testi épséget veszélyeztető helyzetben. Köszi ha válaszolsz.
@katie930330
7 ай бұрын
@@simintoo1 az a legjobb amit tehetsz, hogy konnektorvédő van rajta. Nekünk is kiskorukban volt, szerencsére talán kétszer, ha odamentek hozzá megnézni, ha közeledett a keze hozzá, akkor én felkiáltottam, hogy Au 😅 és elvette onnan. Szerencsére nem nagyon érdekelték utána őket. De az hogy picit rácsapsz a kezére az szerintem nem nevezhető erőszaknak főleg, ha ennyire rá van állva a konnektorokra. Nálunk a mumus a közlekedés volt sokáig. Nagyon határozottnak kellett lenni, mire pl a kicsi megértette, miért kell félreállni, ha jön az autó. Volt párszor dühroham miatta rendesen de ma már hallja hogy jön, félreáll, megvárja 😊
@lucamariakovacs8162
7 ай бұрын
A fentiekkel egyetértek... később, mikor már megérti, hogy mit mondok kb. 2,5 èvesen, a legjobb, amikor rászólsz és nevetve folytatja amit tiltasz... na, akkor vagyok meglőve, mit csináljak. "Dackorszak, én így szeretlek 😅😢"
@simintoo1
7 ай бұрын
@@lucamariakovacs8162 ez 12-15 hónaposan is megvan, ezért van bajunk a konnektor témával 😅 pontosan tudja, h nem szabad, és vigyorogva megy oda, mutatja, néz rám, mondom, h nem szabad, és gyorsan piszkálni kezdi, hogy "fú, gyorsan, csak egy kicsit, míg ide nem ér anya". Mert a lehetséges következményt nem érti. A forrót már megtanítottam neki kellemetlenül meleg, de nem égetően forró tárgyakkal, azt érti, és nem csinálja. De az áramütést nem tudom megjeleníteni.
@fannimosolygo995
Жыл бұрын
Mi talalkoztunk olyan szülőkkel akik teljesen felvállalták, és már majdnem előttünk verte meg a lányt, valami apróság miatt. :\ Még mondták is hogy fakanállal szokták(!) verni őket. 😢 Én nagyon kiakadtam, de többet nem találkoztunk. :\ Mindenki tudja hogy ez van, kívülről persze mutatják, hogy ők a minta család.Olyanokkal barátok akik ihyan így verik, de közben elkényeztetik a gyereket csokitól kezdve drága cuccokon át, utazásig. Kb ami kiesik a száján, de ha nem úgy viselkedik ahogy szerintük oké, akkor meg jön a pofon. Idősebb korukra vállalták a gyerekeket. A fakanalaséknál ikerlányok, de kb mindig csak az egyik kap. :( Szerintem ezzel azt fogják megtanulni, hogy olyan kapcsolatot keressenek ahol verik őket tovább, de cserébe megkapnak mindent. Ha meg az ellenkezője történik, akkor a büdös életbe nem látják őket. Remélem utóbbi. :( Az, hogy miért nem jelentjük fel, arra az volt a válasz, hogy azért mert nem tudjuk hogy kell van e kompetenciánk vagy sem? Jogunk van beleszólni más család életébe? :( Hozzáteszem nem otthon élünk, de ők is magyarok. :(
@hunzizzo
Жыл бұрын
Szia Attis, Nagyon köszi ezt a diskurzus indító videót! Minden szava arany, és különösen jó analógiákat és érthető magyarázatokat hozol, és külön jó, hogy időt szánsz arra, hogy kilépteted a nézőket a buborékból, mutatod a a skála széleit. Ez fontos! Halk és tiszteletteljes kérés, egy gyermekként apai oldalról fizikálisan, anyai oldalról verbálisan és non-verbálisan bántalmazott felnőttől - aki BTW nem kevés pénzt költött, különféle terápiák formájában arra, hogy levetkőzze traumáit; eleinte csak magáért, de mostanság főképp a generációs továbbörökítés elkerülendő - hogy ha lehet, és időd engedi, ezen videó folytatásaként ejts majd szót a másik súlyos oldalról, a nem fizikális bántalmazás formáiról is. Esetleg arról, hogy a bántalmazás helyett miként lehet helyes határokat szabni a nevelés rögös útján. Illetve szerintem az is szuper érdekes lehetne a sorozatban, hogy felnőttként miként lehet tovább lépni egy bántalmazó gyerekkoron. ((Mostanra pályaelhagyó pedagógusként releváns véleményem van egyébként, de sokszor szenvedek tőle, hogy nem veszik ezt komolyan... illetve tudom, Susan Forward - Mérgező Szülők ;) )). Köszi még egyszer! (bocsi a körmondatokért :D ) Hajrá, csak így tovább!
@Oreo-yi4zc
Жыл бұрын
Istenem a insta commentek-nél könybe lábadt a szemem egyrészt azért mert előjöttek az emlékek másrészt, hogy mennyi sérült ember van amit a ''pofon'' okozottcsak mert a szülőket nem tanították meg hogyan kell igazán gyereket nevelni
@NaoRinCH
Жыл бұрын
Atis, sose sajnáld, hogy hosszú a videó. :D Úgy gondolom a megértéshez és megértetéshez szükségesek a bővebb tartalmak. S igaz ez mindenre. Pszichológiai dolgoktól a technológiai dolgokig. Köszönjük a munkádat! Fontos témákat dolgozol fel és csak örülök, ha több emberhez eljutnak mindezek. ^^
@GaborCsirke
Жыл бұрын
Kedves Atti! Köszi a videót! Sokaknak van szüksége erre! Szuper!
@xdxdxdxd4575
Жыл бұрын
Mikor kicsi voltam, anyàm mindig a kezemet fogta, hogy el ne fussak egy rossz pillanatban, amivel nincs is probléma. Viszont megszorította, mikor talàlkoztunk valakivel, hogy köszönjek. Olyan leszidàst és ràngatàst kaptam mindig, ha nem köszöntem, hogy - felnőtt fejjel raktam össze - egy idő utàn annyira szorongtam, hogy ha utcàra mentünk, àllandóan pisilnem kellett (nem kellett, de annyira szorongtam, hogy végül minden egyes boltban vagy ahol tudtam, ki kellett mennem, mert annyira szorongtam). Most, ahogy így visszagondolok rà, még mindig szorítàsban van minden izmom. Akkor is ràngatott és szorított, ha pl. maszatos lett a szàm, vagy gyűrődés volt valamimen, mert "hogy nézel ki". Mert "mit fognak szólni az emberek, hàt szégyent hozol ràm"!!! Nem voltam jó matekból. Ezt gyerekkoromban nem diszkalkuliànak hívtàk, hanem egyszerűen csak "hülye" voltàl és megkaptad rà az egyest. 3 alkalommal kaptam pofont, mikor elhallgattam a matek egyeseket. Alapvetően nem voltam rossz tanuló, meg nem volt rossz magatartàsom. 3 diplomàm van, tehàt tanulni tudok, nem vagyok hülye. Kérdés az, hogy az első egyest miért hallgattam el? Vlszeg volt màr előtte is tapasztalatom arról, hogy anyàm mit fog szólni... Vagy esetleg tenni. Lehet, hogy a ràngatàsoktól féltem, és màr beivódott. Miutàn az első egyesért megkaptam az első pofont, anyàm megmondta, hogy "ezt nem azért kaptad, mert egyes lett, hanem mert hazudtàl". És utàna a többinél is elmondta ugyanezt. Felnőtt fejjel viszont tudom, hogy ezek a pofonok a félelem miatt voltak. Elhallgattam vagy azért, mert féltem a ràngatàstól, a szidàstól, hogy bàrmit megtehetnek velem, vagy azért mert szégyelltem az egyest, mert amúgy is próbàltam mindig a legjobb formàmat hozni, de màr a hàrmasokat is nehezen vallottam be, mert anyàm a tesómhoz hasonlított, aki csupa ötös, és "nem lesz belőlem senki, csak egy utcaseprő, vagy az sem", és màr a hàrmasért is folyamatosan meg voltam szégyenítve, meg én voltam a csalàd fekete bàrànya, aki nem szín ötös (apàm, tesóm anyàm elit gimibe jàrtak). A tovàbbi matek egyeseken làttam, hogy anyàm még mindig megütne, de màr nem teheti... hiszen megtanultam, hogy megmondom az egyest. Volt helyette màs oka rà. Példàul emlékszem, hogy egy reggel meséltem volna valamit miközben reggeliztem, de egyszer csak megakadtam, nem jutott eszembe egy szó. Anyàm odajött a mosogatótól, és adott egy qrva nagy pofont, és aztàn deklaràlta, hogy "ezt azért kaptad, hogy màskor jobban figyelj a mondandódra". Hiàba mondtam utàna, hogy "csak elfelejtettem egy szót", a vàlasz az volt, hogy "màr tudod, hogy legközelebb jobban figyelsz!" Semmit nem tanultam meg belőle, viszont annyira szorongtam minden felelésnél, hogy semmi nem jut eszembe, hogy tényleg nem jutott. Akkor meg màr a rossz jegyek miatt szorongtam... Évekig nem mertem színpadra àllni, pl. kötelező karàcsonyi ünnepségen, mert mi lesz, ha besülök. Emlékszem, könyörögtem negyedikben, hogy nekem egy szót se osszanak. Végül én lettem a kislàny, aki csak ült a padlàson. Anyàm azóta megöregedett, és nehezen jutnak eszébe a szavak. Nekem pedig minden ilyen alkalommal, mikor megakad, eszembe jut a pofon, amit azért kaptam, mert nekem sem jutott eszembe akkoriban, hogy "ostya"... Nem, nem bocsàtottam meg, és nem, nem felejtek!!! A mai napig azt hiszi, hogy megigazgathat, hozzàm érhet, ha a ruhàmon szösz van, ha kilóg egy varràsszàl, ha valahol kicsit rojtos vagy gyűrött valami. Én viszont eléggé hevesen eltolom a kezét, és jelzem, hogy "NEM!!!" Ha nem ért belőle, akkor erősebben nyúlok oda. Felnőttként élek azzal, hogy elutasítom, mert megtehetem. Nem ràngathat meg többé! Lelkileg az viselt meg még ennél is jobban, mikor azt mondta, mikor àlltam a tükörnél, hogy "te egy disznó vagy", utalva arra, hogy van a hasamon egy kis hàj. Akkor màr tini voltam, vlmennyire rendbe raktam, hogy ez nem rólam szól, hanem inkàbb róla, arról, hogy ő milyen ember, felnőttként meg màr végképp, de megbocsàtani soha nem fogom.
@gyongyiszeverenyi7980
Жыл бұрын
Engem megcsípett ha nem ùgy viselkedtem ahogy neki tetszet vagy vèlhetően màsoknak.Ők jobban betegek, rosszabb volt mint nekünk most.Mi tudunk fejlődni szerencsère.Ajànlom Dr Maróthi Emese videóit.Senkit nem hallottam mèg ilyen èrthetően beszélni arròl mi minek a következmènye vagy oka.Mièrt lettünk ilyenek vagy olyanok.😊
@xdxdxdxd4575
Жыл бұрын
@@gyongyiszeverenyi7980 engem nem érdekelnek az okok. Megkeserítette az életem. Elfogadom, túlléptem rajta, igyekszem olyan tàvol lenni tőle, amennyire csak lehet.
@gabormarkhardy7324
Жыл бұрын
@@xdxdxdxd4575igazad van. Anyád egy faszadék aki egy korhazban fog szarrárohadni mert a személyzet majd nem fog hozzányulni. Talán mert utalni fogjak mint a szart, mert olyan lesz a stilusa talán azert mert elhizik mint egy geci disznó és nem tudjak mozgatni. Enyém is hasonlo féreggeci volt.🎉 Soha nem lesz neki bocsánat!
@johny.tayl.7325
7 ай бұрын
Anyád olyan korba született, mikor ez természetes, sőt elvárt nevelési forma volt, sőt gondolom őt is úgy nevelték, más minta nem is lehetett előtte, mint pl. már ma.Nekem is ilyenek voltak a szüleim, de felnőttként jöttem rá, hogy ők is el lettek cseszve.
@adriennfarkasnesz.8416
Жыл бұрын
Eddigsem voltam pofon párti, de ez mégjobban megerősített ebben. Köszönöm! Szuper volt ❤
@oODallamOo
Жыл бұрын
Mivel jóval gyermekem születése előtt is ezt vallottam és hangoztattam, úgy gondolom most is hitelesenek számít, hiszen közben a 2000-ben született fiamra egyetlen egyszer sem emeltem meg a kezem és másnak sem hagytam a családból - pedig volt ellen vélemény bőven, főleg a születése előtt az általad is említett "majd megtudod..." és társai gúnyos, fölényes és lekezelő beszólások álzal. Nem kell túlragozni, túlmagyarázni, mert aki nem érti az nem is fogja, aki megérti az pedig ennyiből is azonosulni tud vele. A VERÉS A PEDAGÓGIA CSŐDJE. A verést nem a gyerek viselkedése generálja, hanem a szülőben keletkezett tehetetlenség egy adott szituációban, melyet képtelen kezelni akár rátermettség akár szellemi képességek hiányában. Nagyjából ezt az elvet vallottam a honvédségnél is, ahol a verés alteregója az eltávozás kisebb-nagyobb megvonása volt. 4 év hivatásos állományom alatt soha nem nyúltam ehhez az eszközhöz és tudatosan. Mindig megtaláltam azt a fegyelmező eszközt, mely helyzetre és személyre szabottan működött. Mivel légvédelemnél teljesítettem szolgálatot, nem fél évente, hanem 3 havonta vonult be új állomány és szerelt le az idejét letöltött, így kb 600 ember ment át a közvetelen "kezeim között" és sosem volt olyan, hogy valakitől megvontam volna az eltávozásának lehetőségét. Pedig volt pár kolléga, akik egyenesen rosszallották liberális nézeteimet és nem akarták megérteni, miért nem játszom ki a tuti Joker lapot, akár minden "kártyapartiban" - pont mint a család a miért nem hasítok le egy sajtos-tejfölöst... összegezve: A VERÉS A PEDAGÓGIA CSŐDJE...
@gyongyiszeverenyi7980
Жыл бұрын
Bizonyos szint alatt nem èrtik meg az emberek.
@CzirjakHUN
Ай бұрын
Nem szoktam kommenteni de a tied megfogott. Van gyerekem másfél eves és olyan mint én viltam de még pici kezet nem emelek rá. De elfog jönni az idő amikor kelleni fog ki fogja harcolni mi t én. Tavaly szereltem le 5 év után. A hozzád hasonlo puha kezű emberekneknek köszmheti a honvédség ahol most tart. Taknyos gyenge szarháziak akik folyamat táppénzen vannak amikor meg kell mozdnulni pl gyakorlat, vagy volt a covidos határ szarert hugyert. És bizony nem maradt ezköz a parancsnokok kezében. Szar az egesz nekem lejart a szerződesem el tudtam jönni. De ez egy vicc. Igen is van akinek kell a pofon. Lehet ragozni tudom emlekszem mindíg kiharcoltam én is. Mármint gyerekként.
@tunderacz7467
Жыл бұрын
Gratulálok! Végre valaki beleáll! Pontosan így gondolom, és nagyon sok embernél látom azt hogy a saját gyerekét tulajdonolja. Azt gondolja, hogy birtokviszonyban vannak egymással. Borzalmas! Szóval abszolút egyetértek veled. Egyszer tettem meg a gyerekkemmel, kapott tőlem egy pofont egyértelműen önző indokból. Hónapokig tele voltam bűntudattal, és rögtön rájöttem pont ugyan erre. Nem tudom honnan jött ez a fajta frusztráltságom, de rögtön le is zártam ezt a fajta "nevelési" módszert.
@emesekurucsai2578
Жыл бұрын
Köszönöm ezt a videót! Nagyon foglalkoztatott mostanában ez a téma. Engem soha nem bántották testileg, viszont annál többet kiabáltak velem, rosszallóan, lealacsonyítóan beszéltek velem/rólam. Engem ez nagyon kicsinált lelkileg. Nincs önbizalmam, kevés az önmagamba vetett hitem, néha egy darab sz*rnak érzem magam (bocsi), mert úgy érzem, hogy ezt akarták velem elhitetni. (és ez nagyon bosszant) Ma már teljesen másképp tekintek a gyermekvállalásra is.. Örülnék egy hasonló videónak a lelki bántalmazásról is, kíváncsi vagyok a véleményedre!
@usernamemoo
9 ай бұрын
Rendkívül informatív volt! Nem voltam az atyai pofon mellett sem ellen, nekem ez lógott a levegőben. Kritikus ember vagyok, és még ha nem is értettem egyet minden érved felépítésével, egyértelműen meggyőztél az "atyai pofon" mellőzéséről!
@malnalany
Жыл бұрын
Bátor dolog volt tőled, hogy vállaltad a saját tapasztalatodat. Azt meg külön köszönöm, hogy levezetted, hogy miért releváns azok hozzászólása is egy-egy témában, akik nem rendelkeznek saját élménnyel. Megőrülök, amikor egy téma kapcsán az az ellenérv, hogy "te nem tudhatod, mert nem is szültél/csináltad/voltál/ismered/bármi". Jó ilyen okos fiatalokat nézni és hallgatni!
@malnalany
Жыл бұрын
Most értem a végére. Nagyon jó lett. Nem baj, hogy hosszú. Remélem sikerül tartani magad az ígéretedhez, ha majd lesznek gyerekeid. Nekem sikerült. (Igaz még van előttünk jópár év, de hiszem, hogy nem lesz változás ebben az ügyben.)
@veghattila7944
Жыл бұрын
Sziasztok én úgy gondolom, hogy ha az embernek megvan a kellő intelligenciája az embernek akkor tud úgy gyereket nevelni bántalmazás nélkül és ezt függetlenül attól, hogy valakit gyerekkorában így nevelték e vagy sem. Ha pedig nem alkalmas erre a szülő, hogy a megfelelő eszközöket használja akkor nem kellene gyereket vállalni.
@nagyeszter92
Жыл бұрын
Az a baj, hogy a szülő maga is be van vonódva érzelmileg elég rendesen, ilyen formán az intelligencia fontos tényező, de nem kizárólagos. Illetve ott vannak a nehezítő körülmények. Például gyerek nélkül, kipihenve nehezen értelmezhető, de mondjuk egy súlyosabb alváshiánnyal már annál inkább, hogy ott vannak a hozott minták a tudatalattinkban, zsigeri szinten és minél jobban sérülnek az alapszükségleteid, annál nehezebb elkerülni, hogy automatikus zsigeri válasz érkezzen az intelligensen mérlegelt helyett. Szóval igen, biztos, hogy sokat ér, de nem ilyen egyszerű. Ha soha senki nem hibázhatna csak azért, mert az agyával fel tudja fogni és az érdeklődése is megvan, hogy mit nem kellene, akkor nem nagyon kellene senkinek gyereket vállalnia.
@csabavolecz820
Жыл бұрын
Üdvözletem Attis, ez egy nagyon szép kezdeményezés. Gondolom sok a dolgod, de egy úgymond folyamatos sorozatként jó lenne foglalkozni ezzel a témával esetleg más KZitemrekkel együttműködve . Sok emberen segíthetne.✌️
@beatakiskovacs2170
Жыл бұрын
❤ Tudom, hogy így is elég hosszú lett a videó, és örülök, hogy a verbális erőszak is említétve volt, de jó lett volna, ha sikerül jobban kihangsúlyozni, hogy milyen ártalmas lehet a szavakkal való bántás (is) 😔 Gyerekként én úgy voltam vele, hogy inkább pofoznának fel, csak ne kiabáljanak velem, és úgy láttam többen fogalmaztak meg hasonló élményt/véleményt.
@Dei744
Жыл бұрын
Így apaságra felkészülve nagyon nagyon hasznos volt nekem ❤❤ köszönöm❤😘
@katatara6447
Жыл бұрын
Zseniális videó lett, szerintem eddig ez a legátfogóbban kidolgozott videód tökéletes érvekkel és példákkal, egyenes ok-okozati összefüggésekkel, hiteles megélt egyéni véleményekkel, társadalmi előrevetítéssel... Bárcsak minden szülő és érintett ember látná! Le a kalappal Attis, gratulálok!
@thib0r
Жыл бұрын
Nagyon erős volt ez a videó! Hálás vagyok ezért a részletes összefoglalóért! Két kislányom van és eddig azt gondoltam, hogy igenis belefér a szülői eszköztárba a fizikai fájdalmat nem okozó “nyakleves” amikor már minden egyéb eszköz kudarcot vallott. De ez a video nem csak elgondolkodtatott, hanem egyenesen megrémisztett, hogy milyen karokat okozhat… Egy építő kritika: ne becsüld alá egy a határait kereső óvodás képességét a szülői önkontrol próbára tételében… noha dühből sosem “járt el a kezem” de hihetetlen nehéz túllátni a saját tehetetlenségeden egy ismétlődően kudarcba fulladt rutin feladatnál, és bízni benne, hogy ha 100x ugyan megrágta a fogkefét és lenyelte a fogkrémet, de 101. alkalommal hátha gördülékenyen megy az alváshoz készülés 😊 Remélem neked is hamarosan lesz alkalmad átélni ezeket az édes gyötrelmeket, amit a gyerekek okoznak 😊
@gyongyiszeverenyi7980
Жыл бұрын
Minden elmúlik egyszer csak vàrni kell ès figyelni.Pelenkàs sem maradt mèg egy gyerek sem😊Mindig jusson eszetekbe
@johny.tayl.7325
7 ай бұрын
Nem mindegy miért kapja azt a pofont az a gyerek és mennyi idősen.Kicsi korban egy hiszti leállítása nem okoz traumát a gyereknek,és elgondolkodik rajta, idősebb, iskolás korban semmiségekért agyba főbe verni, hurkásra verni valakit megint más, vannak fokozatok. Sokan összemossák a kósza kis figyelmeztető pofont a veréssel.
@delosap
Жыл бұрын
Örülök ennek a videónak, mert nálam éppen témába vág és elgondolkodtatott. Két gyerekem van 3 év és 10 hónaposak. Az életeim, imádom őket❤ sajnos azonban előfordult mióta kistesó van ( ugye akkor lett a nagyobb 2 éves) és el is kezdett a nagyobb gyerekem dacolni, hogy bizony kikapott párszor, mert annyira elszállt az agyam. Pedig egyébként értelmes, érzelmileg intelligens embernek tartom magam, sőt imádom a pszichológiát és az egyéb ilyen témákat, magam is sokat olvasgattam már róla. Imádom a videóidat is Atis, mert mintha a szívemhez szólnának sokszor. Ehhez a videóhoz viszont nekem is lenne pár hozzá szólásom, ami egyéni vélemények tudható be. Egyáltalán nem vagyok büszke arra, hogy kikapott a gyerekem tőlem, de azért tudni illik nem sokszor fordult elő és mindig sokkal rosszabbul érintett engem, mint őt. Először is azért mert rögtön feleszméltem, hogy nem vele van a baj, hanem én vagyok feszült és rögtön elmagyaráztam neki, miért történt mindez ( a kezére ütöttem, de már a szájára is kapott egy kétszer, mert eszméletlenül tud kiabálni)... De mondom, nekem biztosan százszor rosszabb volt mint neki és ennek ellenére imádjuk egymást...😊 És persze igyekszem jó anya lenni, bár nem tudom lehetséges-e egyáltalán annak lenni?! De amikor atom feszült az ember, ahogy a videóban is elhangzik, és ott a gyerek akinek ki van éleződve az "anya állati mérges, tegyünk még rá egy lapáttal" detektor, akkor bizony állati nehéz megállni, hogy le ne szidd vagy ki ne kapjon. Rengetegszer fogom vissza magam, mikor állati fusztált vagyok két gyerekkel, milliószor több, mint amennyiszer ki kapott valaha is. De félre értés ne essék, ez csak a sötét oldal, a napos oldala a gyerek nevelésnek, vagy hát az életünknek ennél ezerszer nagyobb! De itt ez most nem erről van szó ugye .. viszont, ahogy gondolkodtam, gondolkoztam mit írjak ide kommentbe, amíg takarítottam, megfogalmazodott bennem, hogy tényleg, mikor kikapott, extrém fusztált voltam. Elismerem és mint mondtam fel is ismertem ezt minden alkalommal és tettem ellene.. és úgy gondolom, hogy inkább ezt kellene egy ilyen videóban hangoztatni! :) Ne érts félre, imádlak Atis, szuper vagy, de itt ott a videó kicsit még nekem is bicska nyitogató lett, pedig imádlak !! 😄 De az tény és való, hogy akkor tudja meg az ember amikor saját gyereke és van minden áldott napot vele tölt, nincs szünet, nincs pihi, nincsen meglógás a gyerek elől. Úgy gondolom az esetek többségében ezt egy férfi nem is tapasztalja meg, mert ugye általában a nők vannak otthon a gyerekekkel és ők is sokszor nem csak 1-2 évig, mint én, hanem már 3 éve vagyok itthon, mert a gyereker eddig még nem vették fel oviba. De ezt csak azért mondom, hogy szemléletessem, már 1000 napja együtt vagyok a gyerekemmel és bizony akármennyire is szeretem, néha azért nehéz nekem is helytállni. Ezen kívül a férfiak véleménye a gyereknevelésben, hát hogyis mondjam néha tényleg... Na... Olyan mint mikor a férfi gyerekorvos mondta meg nekem, hogyan szoptassak. Hát persze azt mondja nekem amit tanult, hallott, de na, az én életem, én tudom milyen a gyerekem, stb, meg na cici, tejcsi, ilyenek, a férfinek nem hiszem, hogy ebbe sok a tapasztalata😅.Viszont lehet mutatni az utat az tény és tanácsot adni.. de ez a videó ici picit számomra olyan lelkiismeret furdalást keltő és szájba rágós, szerintem kellett volna bele kicsit több," hogyan ismerd fel", " hogyan tudsz tenni ellene", "persze megértem, ha fáradt vagy és fusztált, de ezt kérlek próbáld meg felismerni és tegyél inkább ellene" " vegyél inkább egy mély levegőt" " harapj a kezedbe " "vonulj el és ordíts a párnádba inkább" " vegyél egy boxzsákot" " fuss egyet vagy kondizz este, mikor már alszanak" "nem baj hogy te is néha fáradt vagy, jól csinálod, nyugi, ez most csak átmeneti, hidd el jobb lesz!" Én ilyenkor különönben, ha fusztált vagyok és időben észre veszem, hátra hagyok minden tenni valót és fogom a gyerekeket elmegyek sétálni velük (mert engem a mozgás, sport és friss levegő nyugtat meg), hogy ők is jól érezzék magukat és játszok velük és jól vagyunk, utána pedig mindig jó hangulatban ér véget a nap, sosem a negatív dolgok a mérvadóak. Ja és visszatérve arra hogy testvérek, hátazért mikor kettő ilyen kisgyereked van és el akarod érni, hogy a nagyobb ne nyúzza meg a kissebbet, azért ott már felkell kötni a gatyaszárat nevelés szempontjából, mire te magad és a gyerekek is bele jöttök és kiismeritek magatokat. Mert ott már nem elég csak a jutalmazás meg a szép szó, ha helyzet van... Mindig jutalmazom a gyerekem ha ügyes, tanítom, hogyan legyen jó nagytesó, de egyszerűen ennél sokkal nehezebb az egész... Nekem is van testvérem és sztorim is hozzá. Szerintem az egyetlen alkalom, amikor úgy igazán emberesen le lettem szidva és ki kaptam, talán egy másik alkalmat leszámítva, amire emlékszem. Bizony majdnem belehalt a tesóm aki szinten két évvel fiatalabb mint én egy jó kis gyermekkori akciónkba, amit nekem köszönhetően és az akkori hülye fejemnek, nem mondtunk el otthon. És mégcsak nem is azért kaptam ki amit csináltunk, hanem azért mert annyira hülye voltam, hogy rávettem a tesóm ne mondjuk el! És milyen jó, hogy leszidtak mint a szart és kikaptam! A büdös életbe mégcsak el se felejtem és nem azt hogy elvertek, hanem, hogy basszus, ilyet nem csinálunk! Mély nyomot hagyott bennem, a verés a szégyen és ja egy sima kis beszélgetés lett volna a következménye vagy entyem pentyem, talán fel sem fogtam volna a súlyát! Így viszont lehet ettől is lettem az aki vagyok! Lehet Atis, hogy Te is attól vagy aki vagy ma, mert úgy bánt veled az édesapád ahogy .. de ha más nem, legalább arra jó volt, hogy te ne legyél ilyen! A rossz példa is jó példa és lehet hogy ezt te sem gyerekkoromban értetted meg, hanem inkább felnőtt életedre van hatással. Lehet néha egy ilyesfajta nevelés inkább a felnőtt elérte hat ki és bizony később pozitív hatásai lesznek mégha nem is jó élmény. Lehet Hogy néha egy igenis oda illő "atyai pofon" arra aki leszel később, mert noha mi szülők is azt akarjuk, hogy szeressenek a gyerekek minket és jó legyen a kapcsolatunk, de nem igazán csak ez számít. Hanem, hogy a gyerek megtalálja a helyét a világban és éljen, hogy tudjon élni és feltalálni magát! Persze nem vagyok oda a gyerek nevelésnek ezért a formájáért és mérhetetlenül szégyellem magam miatta, de ha picit jobban bele gondolunk, csak manapság tudjuk megengedni azt a luxust, hogy így neveljük a gyerekeket, de évezredek alatt kialakult nevelési úgymond ösztönönt irtózatosan nehéz eltüntetni... Mert régen nem létezett annyi jólét, biztonság és szeretet mint ma, hanem bizony az embernek jobban kellett félni a haláltól, mint egy két szülői veréstől. Az éhség, a háborúk, mind mind osztályrészül szolgáltak, meg kellett tanulnia az embernek életben maradni és kétlem, hogy a szépszó elég lett volna, de ma már sokat fejlődtünk, valószínűleg ezért is élünk most ilyen világot, ami már nem csak a szenvedés és túlélésről szól. Annyi biztos, hogy egyet értek azzal, hogy nem érdemes a gyereket bántani, hiszen ne féljen a szülőtől, viszont néha egy két emlékezetes "kikapás " szerintem építő lehet az emberre nézve, hiszen szenvedni is meg kell tanulni, az élet nem fenékig tejfel. Viszont a jó dolgok legyenek túlsúlyban. Én is kikaptam gyerekként (legalábbis anyám ezt mondja, mert a nyomatékosabbakon kívül nemigen emlékszem rá)) mégsem tudnék jobb anyát elképzelni... Szerintem még órákig tudnám fejtegeti a témát, lehet kicsit össze szedettebben is, de egyelőre elég ennyi. Valamit még kifejtettem, amit utólag teszek hozzá.. az ember bizony haragos lény és néha ez átmegy agresszióba, amit elnyomni teljes mértékben szerintem nem tesz jót. Sokszor ez testi bántalmazásba megy át és ez a gyerek bántalmazás is egy nagyon látványos formája... Szörnyű dolog és meg kell tanítani magunkat és a gyereket is, hogy ez nem megoldás, viszont teljesen elnyomni az érzelmeket sem gondolom, hogy bárkinek is jót tenne.. sokkal jobban megnyugszik az ember, ha kiadja magából a stresszt, tehát valahogy biztosan lehetne ezt tovább fejleszteni, hogy ne a gyerekem legyen kitöltve a méreg, hanem egyéb dolgokon, pl amiket fent is írtam és ezt a gyereknek is megtanítani, hogyan kezelje a haragját. Így biztosan egy kiegyensúlyozottabb és érzelmileg intelligensebb közösséget lehetne létrehozni a világunkban.
@renataerdelyi917
Жыл бұрын
Szia🙂, amikor láttam a videót nagyjából pont az jutott eszembe, hogy most már a szülőnek semmit nem szabad és mindenért őket hibáztatják már. Tökéletes hétköznapi példa, amikor felszáll a buszra az anyuka a gyermekével, aki nem hajlandó leülni, futkarozik és visít, és látom ahogy a szülő mindent megtesz, hogy megzabolazza a gyermeket, szép szavak, ígéretek, de a gyereket pont nem érdekli. Megértem ésszel, amit Atis a videóban mond, de nem tér ki a használható eszközökre (megjegyzem, kellene egy ilyen jellegű felkészítő tanfolyam leendő szülők számára), és én aki nemsokára odakerulök, hogy kisbabám legyen ettől a videótól méginkább felfogtam, hogy ez mekkora feladat és felelősség, hogy minden tettnek vagy mondatnak lelki következményei lehetnek. Mert szerintem, aki nem borul ki néha és csap egyet a gyerekre, vagy nem nyomja a kezébe a tabletet, hogy lekosse és ne kelljen vele foglalkoznia, az valami ufo emberfeletti türelemmel. Ami sajnos belőlem hiányzik. Így csak gratulálni tudok neked, hogy ilyen önreflexióval végzed a szülői feladataidat.
@KB-qp7gk
Жыл бұрын
"És milyen jó, hogy leszidtak mint a szart és kikaptam! A büdös életbe mégcsak el se felejtem és nem azt hogy elvertek, hanem, hogy basszus, ilyet nem csinálunk! Mély nyomot hagyott bennem, a verés a szégyen és ja egy sima kis beszélgetés lett volna a következménye vagy entyem pentyem, talán fel sem fogtam volna a súlyát!" VÉGRE... VALAKI... KIMONDJA... köszönöm 🙏🙏🙏 életet menthet, hogy ha a gyerek tiszteli a szüleit...
@gyongyiszeverenyi7980
Жыл бұрын
@@KB-qp7gk mert ki a szülő hogy tiszteletet èrdemel?Mutasson pèldàt, ha tiszteli a gyerek tiszteli ha nem nem magànak köszönheti a szülő.Erőszakkal akar tiszteletet magának? Nagyon mèrges tudok lenni ès nem is èrtem.Mièrt akart gyereket?Milyen kapcsolat az ami fèlelmen alapul.Szeretnèl ilyen kapcsolatot akàrmilyen felàllàsban?Nem èrtem😮Felelőssèget kell vàllalnia egy felnőttnek a tetteièrt a gyerek nem èrett mèg rà.Mindenkinek vagy egy szintje amin tùl nem lát? Ez olyan szülő nekem mint aki azt mondja:"Vedd be a mèrget mert szeretlek" A gyerek meg elhiszi mert minden elhisznek, az anyukàm,apukàm csak jòt akarhat nekem nem bàntana szándèkosan /ìgy gondolkodnak a gyerekek. Ès mègis, a szülők csak a sajàt maguk èrdekeit nèzik. Könnyű legyen bànni a gyerekkel az a cèl.
@ferenckluni7652
11 ай бұрын
Olyan k hosszú lett a kommentje önnek, hogy el sem hiszem hogy 2 gyerek mellett ezt volt ideje leírni! Amúgy egész korrekt volt az eleje. A féefi résszel nem értek egyet - ne abból induljon ki hogy a legtöbb férfi menekül otthonról a munkába - nézzen már meg egy olyant is mint én aki 3 éve home office-ban van a feleségével és a 2 éves ikergyermekeivel! 😂 nem minden férfi menekül. 😊
@Leendus
Жыл бұрын
Nagyon jó videó lett és a hossza miatt egy cseppet se aggódj szerintem. Egy kérdés / kérés: a pszichikai, verbális fenyítésről/terrorról is tudnál csinálni videót ? Mindkettő nagyon rossz, az egyik ezért a másik azért.
@koszazanafar635
Жыл бұрын
A testifenyítés nem más,mint energia spórolás.
@nagyeszter92
Жыл бұрын
Szerintem a szülő tehetetlenségének a kivetülése.
@koszazanafar635
Жыл бұрын
@@balintlaczko4086 Nem biztos,hogy értem,amit idemakogtál. De köszönöm a véleményed 🤗
@ramen1110
Жыл бұрын
@@koszazanafar635 látom a 8 általános se lett meg
@koszazanafar635
Жыл бұрын
@@ramen1110 sem* 😙🙂
@asejhf2
Жыл бұрын
@@koszazanafar635 *se
@biharibrigitta8898
Жыл бұрын
Jó lenne, ha csinálnál egy videót az alternatívákról is. Mert sajnos tényleg nagyon nehéz a szülők dolga és sokszor eszköztelenek, majd ez az egész a tehetetlenség következménye.
@DenyCreep
Жыл бұрын
víz. Le kell önteni vizzel. Ha jó szülő vagy hideg vízzel és nem forróval. A pró szülők vizipisztollyal járnak.
@gyongyiszeverenyi7980
Жыл бұрын
Keressél ès talàlsz.Szerintem ne màstól vàrd hogy megmondja mit csinàlj.Nem ismeri a te gondolatvilàgod senki.Sajàt tapasztalatom.Ha akarsz vàltoztatni keresel.
@Janka.-.
11 ай бұрын
Szeretet, elfogadás, megértés, gyerekkel töltött sok-sok idő, gyerekkel való beszélgetés, gyerek igényeire való odafigyelés újszülött kortól, kongruens viselkedés, őszinteség, példamutatás. Ezek az alternatívák.
@balintboldizsar5073
Жыл бұрын
Aki a videó megtekintése után is a fizikai bántalmazás mellett érvel az gondolkozzon el az életén. Bár sejthetem hogy az ilyen kommentelők bele se néznek a videóba, pedig érdemes lenne. Köszönjük a videót❤
@atrask0
Жыл бұрын
A személyes tapasztalat fontossága: persze, tanulhat az ember ezt-azt, de van amit nem lehet tankönyvből megtanulni, hanem csinálni kell. A hegesztés sem azért pikkelyes, mert le van írva, hanem oda állsz és csinálod, addig amíg nem olyan lesz, mert ha nem olyan az nem jó. Egy ételnek sem tudod megmondani az ízét ha soha nem etted még, mert elolvastad a szakácskönyvben hogyan készül. Meg kell főznöd, vagy meg kell (valaki más főztjét) kóstolnod, hogy hitelesen nyilatkozhass az ízéről.Szóval ne haragudj, de ez a suliban tanultam, ez a gyakorlatban semmit nem ér. A liberális nevelés, összefüggésben azzal az elképesztő emberi (bocsánat, de jobb szó nem jut eszembe) hülyeséggel, hogy kitalálnak valamit amivel érzékenyíteni próbálnak, de aztán túltolják (annak a következményeivel nem számolva!!!). Egészséges mértékig soha semmit nem csinálnak, ez a baj. A liberális nevelés ma ott tart, hogy a szülő nem nevelheti a gyereket, azt kell csinálnia amit a gyerek mond (miközben minden felelősség az övé, gyakorlatilag egy szolga), csak szállást biztosíthat neki, elláthatja étellel-itallal, fürdési lehetőség biztosítása és a ruháztatás. Viszont a szülő dolga (és nem az oktatási intézményeké!!), hogy a gyerekből tisztességes, dolgos, becsületes, a társadalom számára értékes embert neveljen. Ez pedig ilyen (jelenleg érvényben lévő) idióta korlátozások között nem megy. Jelenleg azt tanulják meg, hogy bármit megtehetnek következmények nélkül. Max egy 1,5 órás lelkifröccs lehet a következmény (de ugyebár azt sem köteles végig hallgatni, mert az korlátozás lenne), ez pedig a későbbiekre nézve borzasztó következményekkel jár, az ellentmondásról nem is beszélve, hiszen én nem büntetem meg, megszokja, nagyobb lesz, elkövet valamit (mert megszokta, hogy nincs retorzió), és megbüntetik állami szinten.Ez egy nem gyenge oximoron, hozzászoktatjuk valamihez, aztán elvesszük, ez nem sok logikát mutat. Már gyerekkorban meg kell tanulni, hogy semmi nincs következmények nélkül. Ezzel nem azt mondom, hogy rendszeresen terrorban és fenyegetésben kell élnie az életét (nem kell félreérteni, belemagyarázni dolgokat), de igenis van olyan pont amikor az 1(!!!) atyai pofon szükségessé válik. Az ősember is párszor megégette magát, mire rájött, hogy nem nyúlunk a tűzbe. A tapasztalat alapján tanulta meg. Aki ellene van, én megértem, de azért azon el kéne akkor gondolkozni, hogy érdekes módon a békét is fegyveresen, erőszakkal teremtik meg, vajon miért?! Az ilyen témákban túl sok az ellentmondás. Ezért mindenki nevelje gyermekét saját belátása szerint úgy, hogy ne a félelem legyen a központja, de mindenki tudja, hol a helye, és meddig mehet el.
@nagyeszter92
Жыл бұрын
Szerintem az a legnagyobb gond az egész témával, hogy az emberek pont ilyen sarkosan, végletekben képesek csak gondolkodni. Van a mindent megengedő liberális nevelés (ami amúgy nem létező fogalom, körülbelül a laissez faire stílusnak felel meg) és van az atyai pofon szintű, ami pedig az autokratikusnak felel meg, ha szakszót keresünk rá. Miért csak az van a fejekben, hogy vagy nem nevelem és mindent ráhagyok vagy ha odáig fajul a dolog, akkor felpofozom? Van arany középút. Lehet a gyermek integritását, személyét úgy tiszteletben tartani, az érzéseit elismerni, az életkori sajátosságait ismerni, figyelembe venni és ezért nem büntetni, hogy közben megvannak a jól körülhatárolt vonalak, hogy kinek mi a szerepe a családon belül. Ez lenne a demokratikus nevelési stílus. Egyszerű példa, hogy én döntöm el, hogy hova megyünk nyaralni, nagyjából mit fogunk csinálni, de egy adott helyzeten belül kaphat döntési jogot korának megfelelően. (Ez is kell, különben nem tanulja meg a döntések következményeit és az önismeret is csorbul.) Másik példa, hogy ha kiborul az áruházban, hogy neki MOST kell az a kifli, akkor képes vagyok felnőtt fejjel felfogni, hogy a sírás valójában nem a kifliről szól, valószínűleg fáradt, túltelítődött, akármi, meghallgatom a sírást, ha kéri, segítek megnyugodni, legközelebb máshogy alakítom, de attól még nem eheti meg a bolt közepén a kiflit. Baromi nehéz, nagyon melós, nagyon sok önismeret és önkontroll kell hozzá és folyamatos, minőségi jelenlét (szerintem ez a legnehezebb benne, több napon át tartó 3-4 óra alvás után például meglepően nehéz nem üvölteni). De meg lehet csinálni. Tanultam ugyan én is bőven a gyerekekről és pszichológiáról, de ez utóbbi már tapasztalat, ráadásul egy nehezített terepen, szenzorosan érintett gyerekkel.
@atrask0
Жыл бұрын
@@nagyeszter92 szerintem nem sarkos. Nézzük a tegnapi napot. Nekem 5 fiam van. Az egyik fogyatékkal élő, egy Sni-s van köztük. A fogyatékkal élő fiamat (aki iskola mellett dolgozni is jár) betámadta egy korabeli. Kötekedett vele, és leköpte. Ha gyerekkorában a kellő időben meg kapta volna azt az atyait, akkor az én fiam ezt nem éli át. Tehát ez egy prevenciós megoldás lett volna. Ha ne adja az ég tovább megy az a hülye gyerek, és még valami sérülést is okoz, vagy esetleg nagyobb bajt, az mennyire segített vona az én fiamon, hogy utólag elbeszélgetnek vele, hogy ilyet nem szabad?! Figyelembe kell venni a körülményeket, és jelenleg a világ a következetlenség felé halad. Értelemszerű, hogy nem mindenre az atyai a megoldás (hiszen vannak olyan körülmények, amik ezt befolyásolják, de ezek száma elenyésző, speciális esetek, mentális, és egészségügyi állapot, önvédelem, stb) , de van amire az kell. Nézd meg, a világ tekintély elvű. Ha nem tanulja meg, a hierarchikus rendszert, és, hogy abban nem tehet meg akármit, sosem fog boldogulni, mert mindenhonnan kirúgják majd, ha visszadumál a főnöknek, stb. Ami a fiammal történt tegnap, még csak nem is egy ritka eset. Ezek napi szinten többször is megtörténnek....
@atrask0
Жыл бұрын
@@nagyeszter92 az áruházban kiboruló gyerek is, igazából egy rossz stratégia eredménye. Ha egy jó stratégiát használ az ember, és következetesen tartja, akkor ez nem fordul elő. Az ő fejükkel kéne gondolni, és akkor nincs gond. Minden ember magából indul ki, a gyereknevelésnél is, és ez problémás. Persze, mivel tökéletes nevelési stratégia nincs, így ennek is vannak rossz hozadékai, de hatványozottan kevesebb, mint a többinek (főleg azoknak, amiket gyermektelen "szakértők" kreáltak).. 😁 Az atyai pofont felcimkézni nem éri meg, de ha akarod akkor nézd meg a világot milyen elven működik.... Ez áll a legközelebb hozzá. Tehát hamarabb belerázódik a világba. Mögöttem is van tapasztalat bőven. 😉
@gyongyiszeverenyi7980
Жыл бұрын
Mutass pèldát olyan lesz mint te.Nem kell ahhoz megverni vagy "jò időben pofon"😅Sajàt tapasztalat. Nem bìztok a sajàt pèldàtokban?Hogy rà hagyd az időre?
@atrask0
Жыл бұрын
@@gyongyiszeverenyi7980 ez nem mindig, és nem minden gyereknél működik. A gyerek nem felnőtt, nem minden érvelés,vagy példa hat rájuk. Én pl egyedül neveltem a fiam csecsemő korától, mellette meló, háztartás,stb, mégsem csinál meg alapvető dolgokat pedig volt példa előtte. Kamasz, és nem úgy működik, mint én. Az időre hagyni nem feltétlen jó megoldás, mert vannak olyan dolgok amiknek visszafordíthatatlan következményei vannak, és nem hagyom, hogy ezek megtörténjenek. A verést nem támogatom, viszont az atyai pofon egy nehéz terep, ugyanis az a gond vele, hogy a megfelelő időben kell "elengedni" (pont azért, hogy ne rendszer legyen, hanem érezze a kivételes helyzet súlyát). 5 gyerekem van, és nincs köztük 2 egyforma (személyiségre, mentalitásra) tudom miről beszélek..🙃
@nemecsek5082
Жыл бұрын
Én gyerekkoromban talán háromszor - négyszer kaphattam. Felnőtt fejjel úgy érzem az összes alkalommal megérdemeltem. Tényleg nagyon idióta voltam azelőtt mielőtt kaptam. Nem buta, nem hülye, idióta. Abban a pillanatban persze rosszul esett, de már röviddel utána is felfogtam hogy valóban hülyeséget csináltam. Sosem kaptam akkorát hogy ne múlt volna el fél nap alatt fizikailag, csak épp akkorát hogy megálljak és elgondolkozzak. Előtte szavakkal is próbálkoztak, de akkor nem fogtam fel másképpen. Nem érzem hogy rosszul tették volna ezt. Ezen felül szerettek és ezt is kimutatták, ebből jóval többet kaptam :)
@trissza
Жыл бұрын
Igen, rettenetesen traumatizált, mikor olyan béna, eszköztelen, idióta, stb, rossz szülő voltam, hogy a gyerekemnek a fenekére csaptam. Mivel nem a fájdalom okozás volt a cél, így a gyerekem csak meglepődött (már csak az hiányzott volna, hogy még fájjon is neki!!!) legalábbis remélem csak meglepődött, de bennem örökre megmarad, hogy elveszítettem a fejem, mint egy agyatlan majom! De ugyanígy vagyok a verbális agresszióval, azt is minden áron el kell kerülni.
@gyongyiszeverenyi7980
Жыл бұрын
Fel is kaphattad volna ès összepuszilgatthattad volna😅Mi volt a cèlod?Kizökkenteni egy állapotbòl?
@trissza
Жыл бұрын
@@gyongyiszeverenyi7980 Nem gondolkodtam. Ha gondolkodok, akkor nem ezt választottam volna, az biztos. Már a szituációra sem emlékszem, csak arra, hogy ilyet tettem. Biztosan nem hisztiroham vagy olyasmi volt, amiből ki kell zökkenteni, mert annak rögtön elejét vettem, nem hagytam elharapózni. Úgyhogy az biztos, hogy ha felkapom, és összepuszilgatom, abból nagy patália lett volna. Biztosan az önérzetében sértve érezte volna magát, és kiakad. Persze nyilván ez sem volt egy leányálom...
@norbertlanczos4407
Жыл бұрын
Minden szavaddal egyetértek. A gyereket is embernek kell tekinteni, nem pedig egy eszköznek. Sem fizikai, sem lelki bántás nem lehet megengedett senkivel szemben. És büntetni az élet tud a legjobban, mi maximum figyelmeztethetjük a tettei lehetséges következményeire, de maga kell megtapasztalnia azokat.
@petraszabo4151
Жыл бұрын
Szia Attis! Egyáltalán nem baj, hogy hosszú lett, sőt, kifejezetten kellett ez a hossz. Eddig se gondoltam, hogy jó a testi fenyítés, én is megalázva éreztem magam és sírógörccsel küzdöttem és megfogadtam hogy ha lesz gyerekem nem így csinálom. A videód miatt rájöttem, hogy sok rossz ami bennem van, az ilyenekből adódott. Hátha így el tudok indulni a javulás útján. Látom magamon, hogy az én szüleim viselkedésében és a férjem szülei viselkedésében mi volt a negatív, káros hatás, és majd ha odáig jutunk, igyekszem én is és ő is ezeket megváltoztatni, hogy a mi gyerekeink ne legyenek ilyen sérültek mint mi. Köszönöm a sok hasznos információt, és szívesen várunk a helyes fegyelmezési módokról is ilyen színvonalas videót!
@hannaszlavich6867
Жыл бұрын
Habár tudom, hogy nem helyes, ennek ellenére többször estem/esem ebbe a hibába. Kiabálás , fenékre/arcra ütés. Minden nappal azt érzem, hogy egyre jobban leküzdöm ezt az énemet. És tényleg! Az eszköztelenség miatt csinálom 😔 De tisztában vagyok vele, hogy milyen következményei lehetnek, pont ezért igyekszem teljesen felhagyni vele! A 2,5 éves fiam már így is tart tőlem , és nyilván Apa a kedvenc. Ő nem lép fel agresszívan. De köszönöm a videót! Egyike leszek azoknak, akik megváltoznak ! Mert eddig is ezen voltam, de ez most nagyot segített! Köszi Atis🙏
@hannaszlavich6867
Жыл бұрын
Persze vártam hogy jön majd pár tipp, hogy akkor hogyan is kellene ezt helyesen csinálni , na de ez van 😅😆
@veronikapeter1988
Жыл бұрын
@@hannaszlavich6867 Mondjuk nem itt kéne tippeket várni arra, hogy hogyan ne verd a 2,5 fél éves gyereked , hanem mondjuk felkereshetnél szakembereket akik ezzel foglalkoznak, de a fiad se ártana elvinni gyermekpszichológushoz.
@hannaszlavich6867
Жыл бұрын
Igaz! Itt csak kioktatást kaphat az ember 😉 (A tökéletes emberektől a komment szekcióban) Kérlek további véleményeidtől kímélj meg, köszi !
@pasztorhelga403
Жыл бұрын
Szia Attis! Szuper video lett, gratulálok! Gentle/montessori parentingrol is lehetne ilyen?😊
@EmPlayerGGE
Жыл бұрын
De miért csak 33000 ember látta? Majdhogynem komment az algoritmusért, de azért itt hagyom az én véleményemet is a dologról. 19 éves vagyok. Mindent a leendő kisbabámért csinálok már most. A tovább tanulást, az önfejlesztést, a társasági kapcsolatokat családdal, barátokkal, hogy neki jó legyen. Éppen ezért nekem soha nem fog beleférni, hogy kezet emeljek rá, hogy tönkretegyem benne azt, amit eddigi életem vagy az akkori közös életünk alatt felépítek majd. Hiszem, hogy a gyerek már születésekor pont olyan intelligens, mint 40 év múlva. Ezért nem érzem, hogy szükség lenne alacsonyabb rendű kommunikációra, mint egy felnőtt ember esetében. A gyerek ugyanúgy ismer érzéseket, éhség, horzsolás, pofára esés, tudja, hogy ezek rossz dolgok, és ezekkel szerintem egy 2 éves gyereknek is el lehet magyarázni érvekkel, hogy mi miért nem jó, nem kell felpofozni. Lehet, hogy nincs még saját gyerekem, de vannak kisebb testvéreim, akiket talán a nevelésemből adódóan néha megütöttem. És ez szerintem nagyon ráment a kapcsolatunkra, bár azért elég jó tesók vagyunk, még így is. De például az azóta megszületett, sokkal kisebb unokatesóimat eszembe nem jutna bántani. Tudnak dolgokat csinálni, még akár kifejezetten gonosz dolgokat is. Olyan dolgokat, amik fizikailag fájnak. Vagy fizikai kárt okoznak. Eltörnek egy poharat, eltépnek egy inget, leöntenek paprikás pörkölttel egy fehér abroszt. De belegondolva, hogy hány fehér abrosz meg hány összetörhető élettelen pohár van a világon, szerintem nem éri meg annak az egy kicsi gyereknek a lelki világába belegázolni. A szüleim az "egyszer felpofoztam, utána tudta hol a helye" táborba tartoznak, és ijesztő, hogy még ez is mennyi mindenre hatással lehetett, rengeteg dologban magamra ismertem a videóban elhangzott negatív hatásokból. Viszont ugyanakkor van jó példa is, nagyszülőknél a családi ebédnél mindig elpusztítjuk, ami az asztalon van. s senki nem volt megverve, mert nem evett káposztát. Mert nincs káposzta az asztalon. Azt eszik akkor, amikor a gyerekek nincsenek ott, amikor közös ebéd van, akkor olyat főznek, ami mindenkinek ízlik. Aztán persze 12 embernél így is úgy is előfordul, hogy valaki valamit nem szeret, vagy betegség miatt nem ehet, olyankor annak készül valami más. Vagy például nagynénémmel nem szeretjük a gombát, ezért ha gombás kaja van, nekünk kivesznek a húsból egy külön fazékba, mielőtt hozzáadnák a gombát. És akkor mindenki jóízűen eszik. Persze van egy szabály, mindent meg kell kóstolni. És akkor kiderül, hogy hiszti volt-e vagy tényleg nem szereti a gyerek. És így belegondolva tényleg semmi értelme nem lenne megverni engem vagy nagynénémet, mert nem szereti a gombát, vagy cukorbeteg nagyapámat, hogy nem eszik a csokitortából. Ha meg nem kéri valaki az ebédet, azzal sincs semmi gond, 4-5 óra múlva jön a vacsora, annyit ki lehet bírni kaja nélkül.
@CSABAHUN-t8k
Жыл бұрын
Valóban hasznos volt és tanulságos. attis, ha nem történt volna meg veled az ami, akkor nem születik meg ez a videó. Mintha a Magyarországi közössége beszélni inkábbközöm... Rengeteg gyereket látok, szenved minden félétől, és menekülnek az internetbe vagy a drogba és stb. Mi lenne ha jövőbben, ilyen videók is meg jelenének NEVELÉSI STRATÉGIÁK vagy HOGYAN NEVELJÜNK JÓ EMBERT. nevelési eszköz ? problémás/beteg gyerek? csonka család? baleset? szülőn kívül álló tényezők ? Mivel nem nagyon, nézzek tanulom magam csatornát, még hiteleseb lenne nekem ide tévedőnek ha néha pszichológusokkal készítenél videót, szakmai tekintélyek, tudom nehéz de könnyebb a gyerek neveléstől, de leg jobb az lenne ha szülő vizsga lenne és kiszürnék aki még nem áll készen a szülőségre .
@harpeti
Жыл бұрын
Hogyan változtassunk rajta, ha a rokoni környezet is ezeket a módszereket vallja magáénak?
@judiverzum
Жыл бұрын
❤ Nagyon fontos téma! Jól felépítetted a videót.
@itsmenx
Жыл бұрын
Negatív megerősítés vs pozitív büntetés vagy pozitív megerősítés vs negatív büntetés?
@thompson4613
Ай бұрын
Az normális hogy én gyakran kaptam pofonokat de azért mert előtte én pofoztam vagy ütöttem meg a szüleimet? Egyszer mikor nagyon dühös voltam az anyukámra átmentem hozzá és úgy gyomorszájba vertem hogy utána másodpercekig nem kapott levegőt utána akkora pofont adott nekem hogy lerepült a jegygyűrűje és még órákig látszott a pofon helye.
@catofculture8562
Жыл бұрын
Egy órája nincs kint a videó és a kommentek 80-90%-a a gyerekbántalmázás mellett érvel. Gratulálok!
@Lancelotlovag
Жыл бұрын
Ilyen lett a magyar néplélek. Tudod, apa férfi... apa nem sír, nincsenek érzelmei. Apa iszik és üt. A nőnek a konyhában a helye. A gyerek verve jó stb.
@atrask0
Жыл бұрын
@@Lancelotlovag Ez nem egészen így van...
@atrask0
Жыл бұрын
Neveltél már gyereket, hogy gratulálsz? A bántalmazás és az atyai pofon között illene tudni a különbséget. Történelmet tanultál? Akkor is gratulálsz mikor Béketeremtő csapatokat küldenek valahová? Egy témához hozzászólva legyél hiteles.... 😉
@catofculture8562
Жыл бұрын
@@atrask0 Nincs különbség. Ha valaki erőszakot alkalmaz a gyerekével szemben az az ő alkalmatlanságát bizonyítja. 2:Tegyük fel, hogy a munkahelyeden a főnököd lekever neked egy pofont. Nem tetszene, igaz? Feldühítene? Minden bizonnyal. Igazságtalan lenne? Igen. Ha magadnak nem kívánod ezt a sorsot, egy gyereknek miért?
@homloklebenyterapia9790
Жыл бұрын
@@catofculture8562 a főnök nem az apám, és ezt nem is kellene tovább magyarázni.
@katalinszelezsan3754
Жыл бұрын
Nagyon tetszik a video. Minden szavaddal egyetértek. Egy téma hiányzott nekem. Bár így is elég hosszú. 😀 Mi a teendő, ha valaki mégis megüti a gyerekét akár hirtelen felindulásból, de nem akarta/megbánta. Mondom egy példát. Hogyha a lányom átszaladna az úton úgy, hogy nem néz körbe és majdnem elüti az autó, akkor én biztosan lefagynék és nem tudnék reagálni, de el tudom képzelni, hogy vki az ijedtség miatt ad egy pofont, aki egyébként türelmes és nem bántaná a gyerekét. Ő mit tehet ezután? Mit tegyen, hogy minimalizálja a traumát? Én szívesen hallgatnék erről is egy videót.
@babyyoda24
Жыл бұрын
Nem vagyok hozzáértő, de én azt gondolnám, hogy az ilyen esetben (is) a legjobb, ha az illető leül megbeszélni a gyermekével. Bocsánatot kér (nagyon fontos), és elmagyarázza, hogy miért volt nagyon veszélyes, amit csinált, miért ijedt meg, stb... De én is kíváncsi lennék Attis vagy más hozzáértő véleményére.
@katalinszelezsan3754
Жыл бұрын
@@babyyoda24 Nem merek megesküdni, hogy Vekerdy volt, de hasonlót olvastam én is. De pl. kíváncsi lennék a kommunikációs eszközökre, elvégre nem ugyanúgy fogsz kommunikálni egy 2 évessel és egy 13 évessel.
@ismeretlensrac4008
Жыл бұрын
@@babyyoda24 nem mindent értenek meg aból amit mondunk vagy legalabbis nem fogják fel ez majd csak később fog ki alakulni náluk kb 20 éves korukra
@babyyoda24
Жыл бұрын
@@ismeretlensrac4008 Meglepően sokkal több dolgot megértenek, mint azt az ember gondolná, de ahogy előttem is írták, természetesen teljesen máshogy kell egy 2 évessel és egy 13 évessel kommunikálni. De jelen témánál maradva, azért azt elég hamar fel tudják fogni, ha elmagyarázzák, hogy életveszélyes kimenni az úttestre, ha jön az autó. Siralmas lenne, ha csak 20 évesen fogná fel az ember a KRESZ-t...
@fileferenc7920
Жыл бұрын
@@babyyoda24 Ez nem a KRESZ-ről szól, hanem arról, hogy a veszélyes helyzeteket nem tudják még megfelelően felmérni
@Ender11037
Жыл бұрын
Még meg se néztem a videót, de érzem, hogy ebből "Reagálok a kommentekre" videó lesz.
Жыл бұрын
Nincs gyermekem. De: gyermek bántalmazás>>>>> okoz>>>>>trauma>>>>okoz: >>>> mentális betegség, gyerek vagy felnőtt korban. Szóval nem szabad bántani egy gyermeket. Van ennek más módja is.
@hargon3718
Жыл бұрын
Köszönöm ezt a videót nagyon mélyreható és alapos. Nagyon tetszett.
@floralocse-zd5tq
Жыл бұрын
Nekem a testi és lelki fenyítés miatt alakult ki a pánikrohamom ,ami némi gyakorlással és sok év együttélésel sikerül leszorítani olyan szinten ,hogy a külső emberek észre sem veszik,hogy épp rohamom van.
@biborfolyok151
Жыл бұрын
Szia Atti. Gratulalok. Az egyik legfontosabb topic tarsadalmi szinten.
@justaguy6217
Жыл бұрын
Én ismerek valakit, aki utolsó szuszogásáig képes volna ütni az apját annyira utálja, de mégis együtt kell vele éljen, mert fél az életben bármit csinálni pont emiatt, amiért így nevelték őt. Ördögi körforgás. Pedig ő is csak egy olyan ember, aki szeret álmodni, vannak tervei és szeretne boldog lenni. Szomorú az élet sajnos.
@justjoycee8152
Жыл бұрын
4:00 erről eszembe jutott, mikor gyerekként azt mondták nkm: "Hogyha felnösz, majd megérted." Hát, most felnőtt lettem, de nem hogy még mindig nem értem, még mindig úgy látom, h nkm lett igazam. 😅🤦♀️
@myx0myc0t4
Жыл бұрын
Szuper apuka leszel, Attis 🥲
@fecoify
Жыл бұрын
Szia! Nagyon hasznos volt számomra ez a videó. Szívesen megnéznék egy olyat is, amiben az ilyen gyermekkori traumák leküzdéséről beszélsz. Az én szüleim szerencsére nem voltak a testi fenyítés hívei, inkább lekiabáltak, vagy számonkértek (legtöbbször apu), ha valami rosszat csináltunk, de valamiért mégis akkor volt roszabb, ha nem kértek számon (nem voltunk rossz gyerekek, de egyszer a suliból hazafelé beugrottunk a tesómmal egy iskolatárshoz és pár órára kimaradtunk, apu látott minket és tudta, hogy csavargunk, de nem mondott semmit. Tudtuk, hogy rossz fát tettünk a tűzre. Többet nem is történt hasonló. Otthon ülő típusok lettünk és egy távolságtartás alakult ki aputól). Engem a testi fenyítés, tehát nem érint, de a veszekedésre, kiabálásra érzékeny vagyok és gyakran szólok rá a körülöttem lévőkre, hogy hangosak, amit ők zokon vesznek és még hangosabbak lesznek. Talán a neveltetésem miatt is, de én a nevelési módszerek közül a japán módszert tartom helyesnek, mert ők a testi fenyítés helyett a verbális nevelést részesítik előnyben. A törvények náluk is tiltják a testi fenyítést és a gyereke sokszor a szülői tekintetből tudják, ha nem szabad rendetlenkedni.
@erikaorsos9013
Жыл бұрын
nagyon tetszett a videó tanulságos
@alexandraszabo6143
5 ай бұрын
Megmondom őszintén,nagyon sokáig egyet értettem azzal,hogy ha kijár az atyai pofon,azt meg kéne kapja a gyerek. A véleményem akkor változott meg gyökeresen,amikor játékboltban kezdtem dolgozni,és mindennapi interakcióba kerültem szülőkkel és gyerekekkel. Nem bucira verni kell a gyereket,meg leordítani a fejét,mert az nem vezet sehová. Mondom ezt úgy,hogy sokszor már én gondoltam rá hogy olyat lekeverek a taknyos kölkeinek ,hogy a játékospolc adja a másikal. Viszont tapasztaltam,mit tesz a gyerekkel,ha figyelve van rá,normálisan kommunikál vele a szülő,egészséges határokat állít fel. Mai napig élénken él bennem a kislány,aki az apukájával körbejárt nálunk.Beszélgettek,ha kérdezett valamit a kislány,az apuka válaszolt neki,látszott,hogy náluk ez a megszokott.Érződött,hogy nem csak a társadalmi kvóta az a kislány.És láss csodát,nem hisztizett,nem ment át visító hiénába hogy "Demostazonnalakarom!" ,nem verte magát a földhöz,nem rendetlenkedett...... Egy szónak is száz a vége,én azt vallom,a verés nem célravezető (bár teszem hozzá,azért mi is kikaptunk annó a fakanállal,és a mai napig azt mondom,jogos volt) ,én sokkal inkább úgy vélem,ha egyenrangúként kezeli az ember a gyerekét,megmutatja neki hogy vannak határok,amiket azért nem szabad / illik átlépni,és megvan egészséges szülő-gyerek kapcsolat,ott nem lesz gond és nem lesz szükség testi fenyítésre sem.
@zittaneumann
Жыл бұрын
Nem meglepő módon egy újabb elképesztően tanulságos, értelmes videót láthattam; ezt külön köszönöm, mert mint sokakat, engem is érint a téma, de amit szerettem volna kérdezni és abszolút nem a témához kapcsolódik; Nagyon nehezen fókuszálok, illetve nézem végig a videóidat, mert a kamera fókusz sokszor homályos. Ezzel esetleg tudnál valamit kezdeni? Ha nem, akkor is tovább nézem a videókat, viszont ha igen, az fantasztikus volna. ❤
@sutoriistvan771
Жыл бұрын
Én hálát adok az égnek, hogy az utolsó 5-6 évemben anyám el kezdett a testi fenyítés ellen állni és abbahagyta. Bár utána a rossz választásai után az aktuális partnerei tették ugyanezt. Mostanra én vagyok az aki foggal körömmel küzdök az öcséimért és próbálom nevelni a szüleimet (ami röhelyes picit mostani állapotomban) Még mindig remegek és nem tudom mit érzek konfliktus helyzetben csak azt a mennyiségü adrenalint ami miatt a mindataim egyáltalán nem tiszták. Évek óta egyre jobban kezelem a dühömet és már 8 éve tartom magam ahhoz az egyhez, hogy többé nem emelek kezet emberre
@lionproxy6425
8 ай бұрын
Helló, nekem anyám tömör gumitalpu papucsot verte szét rajtam fiatalabb koromban, nagyából 10-11 évesen. És ennek éssok más ijen dolognak köszönhetően meg utáltam egy jó időre anyám. Ez abban ütött ki a leg jobban, hogy sokszor nem úgy kezeltem mintha az anyám lett volna. Ha meg akart ütni meg fogtam a kezét és a szememből csak a szánakozásom és haragom tükröződot amit iránta éreztem. Soha nem féltem anyámtól, mert tudtam magamban, hogy ijenkor úgy viselkedik mint egy ösztönlény, és azóta is csak szánalmasnak érzem a múlt bélé tetteit. De ha valamire megtanított az az, hogy az erőszak nem elfogadható, és nem szabad hagyni hogy velem vagy mással is meg történyen
@bond21_gaming
Жыл бұрын
hihetetlen... én tudtam eddig is hogy volt nem jogos verés is amit kaptam, de így a videó megnézése után teljesen átértékeltem. Én bennem mindig megvolt az, hogy ha lesz gyerekem, akkor én tuti nem úgy nevelném mint minket anyámék. Köszi Attis hogy megcsináltad ezt a videót mert jobban felnyitotta a szemem, hogy azok a "megérdemelt verések" nem vittek jó irányba. Sajnos én is visszahúzódó lettem, és voltam depressziós is és sose értettem mitől, legalább is nem akartam belegondolni mitől. És ez akkor javult iszonyat sokat amikor elköltöztem a szüleimtől.... Ennek a videónak hála végre össze állt bennem is egy kép hogy mitől is lettem olyan amilyen. Próbálok változni én is, és mostmár azt is tudom hogy anyámnak nem volt való a gyereknevelés.
@DavidSzelei
Жыл бұрын
nekem nevelő apám alkalmazta ezt a modszert igy is jo ember lett belőlem mi lett volna ha normálisan nevelnek ?? még jobb ember lennék nekem is van egy lányom soha nem fogom bántani
@arnoldkoszegi1104
Жыл бұрын
Köszönöm!
@tanulommagam
Жыл бұрын
Köszönöm! ^^
@viktorkigyos3839
Жыл бұрын
Én csupán másfél évente kaptam ki és nem csak ez járulhatott hozzá viszont nekem jelenleg borzalmasan nehéz kiállni magamért sem a munkahelyen sem az életben és talán ebből következik hogy, barátnőt sem könnyen találok valamint akkoriban voltak öngyilkos gondolataim is! Szóval nem biztos hogy, jó ötlet! Milyen lehet annak akit napi szinten vertek a szülei... ?! 😬😐
@vernernesztor6936
Жыл бұрын
💟🔸🟥🔴♦️🔴🟥🔸💟 Nagyon jó lett Atis a videó, és hosszú, de lehetne még hosszabb. Ahogy el is mondtad az atyai pofon az eszköztár hiánya. Jó lenne egy olyan videó is, ahol ezeket a nevelési eszközöket fejted ki, hogy legyen alternatíva, hogy mit lehet csinálni és ne csak az, hogy mit ne. 😊
@Tiborvok994
Жыл бұрын
Egy jobb alternatíva gyermeknevelésre: Ajánlom a Johanna Faber & Julie King "Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje" című gyermeknevelési könyvet! (...és van két folytatása is, a második a testvérféltékenységet helyezi a középpontba, a harmadik egyenesen a kisgyerekes szülőknek)
@biankarozsa7945
Жыл бұрын
Szinten 😊
@miravarga4726
Жыл бұрын
Szia, Attis Ismét egy nagyon érdekes és informatív videó ☺️ Nekem nagyon tetszik, hogy minden hasonló témához ilyen objektíven tudsz nyúlni és előadni, ahogy én látom, soha nem esel szélsőségekbe. Illetve nekem még az is kifejezetten tetszett, hogy ezúttal ilyen hosszú, ugyanis én nagyon szeretem hallgatni a videóidat rajzolás közben 😁
@beatriceszabadi7428
Жыл бұрын
Nagyon kiraly volt ez a resz Attis. Amikor a kommenteket olvastad azoktol akik a mai napig hordozzak a traumaikat, akkor potyogtak a konnyeim. Fontosnak tartom ezt a temat, mert hiszem hogy sok mentalis es erzelmi problema kikuszobolheto lenne ha az embereknek megtanitanak mindazt ami ebben a videoban elhangzott. Te vagy a legkedvencebb youtuberem Attis, mert egy jobb elet iranyt mutatsz az embereknek es azt hogy a valtozas termeszetes es mindenki kepes ra. 😁 ❤
@angyalvak3407
Жыл бұрын
Meg is koveznenek ha mellette érvelnel!
@VivienBíró-l3p
Жыл бұрын
Szó ne érje a ház elejét, végighallgattam a videót. Minimális ellenvéleménnyel jöttem, mert a kommentszekcióban nem nagyon láttam ilyet. Nyilván nehéz meggyőzni ebben a kérdésben a másikat, hiszen nem gondolnám, hogy van a témában igazság. Először is a gyerekeket a felnőttekhez hasonlítják a tanulmányok (miniatűr felnőttek csak érzékenyebbek), igaz. De azt már nem veszik hozzá, hogy kiforrott személyiségük van. Ami egynél működik a másiknál nem. Egyet következmények nélkül megüthetsz, a másikat ha csak megfenyegeted vele is traumatizálsz. Túl éles volt a váltás a két nevelési stílus között. Véleményem szerint ez (is) eredményezte a mostani problémát, amit lehet takargatni, de nem érdemes. Tiszteletlen, neveletlen, önmagukra és másokra veszélyes gyerekek tömkelege. Kihagyják ám a tanulmányokból, hogy azokban az országokban ahol csak annyi szabályozás van, hogy nem alkalmazhatsz fizikai és mentális bántalmazást a gyerekeken ott bizony előfordulnak vicces esetek. Például Svédországban volt egy ominózus történet amikor is az óvodában egy kisfiú megfojtott egy másikat, az óvónő pedig végignézte, hiszen jogilag nem léphetett fel ellene. Ha hirtelen tiltunk meg addig alkalmazott sémákat, akkor adni kell másik módszert helyette, különben eluralkodik a káosz! Foglalkoztam gyerekekkel életem során és amit én észrevettem az az volt, hogy akit valóban következetesen neveltek ott nem volt szükség különösebb szankcionálásra, ellenben ahol félrementek a dolgok ott minél inkább elharapózott a helyzet annál drasztikusabb módszerekkel lehetett "visszahozni" a gyereket. A bántalmazást miért említik egy lapon állandóan a pofonnal vagy azzal, hogy fizikailag hozzányúlsz a gyerekhez? Teljesen más a kettő. Annak valóban semmi értelme, hogy hazahoz egy 1-est és durr a pofon. Valóban azt tanulja meg, hogy ha nem akar kikapni, akkor ne legyen őszinte vagy rettegjen a következményektől. De van ám egy szép mondás: Inkább a gyerek sírjon ma, mint a szülő a gyerek temetésén. Ha a gyerek sokadjára tépi ki magát a kezedből és szalad az autók felé (hisz nincs félelemérzetük), hiába téped a szádat, hogy baj lesz. Hiába állítod sarokba a hulláját... bizony van az a szituáció amikor inkább csattanjon, mint semmit ne csináljon a szülő, mert jajj trauma. A trauma egyfajta gát is. A szülőnek pedig kutya kötelessége gátakat állítani a gyerekben. Pl nem dobjuk el a csokis papírt az utcán. Ezt viszonylag egyszerű, hiszen akkor kéred, mikor a gyerek értelmileg megérett a feladatra. Azonban egy csomó olyan szituációval találkozunk, amire a gyerek agya egyszerűen még nem érett meg. Nem azt állítom, hogy traumatizálni kell, de van az a szituáció, amikor talán nem kéne véres szemmel nézni, ha a szülők csattintanak egyet a gyereken. Nem kell az se (sőt törekedni kell rá!), hogy fájjon neki, zökkentse ki az adott lelkiállapotából vagy az adott szituációból. Ha a gyerek annyira hisztizik, hogy már lilul, mert nem kap levegőt, akkor én igenis nyakon öntöm azzal a hideg vízzel. Ha pedig a döbbenettől végre vesz levegőt akkor meg tudjuk beszélni mi történt... Az atyai pofon nem nevelési eszköz kellene, hogy legyen, hanem szituáció függően tűzoltás. Ha valaki pofonnal neveli a gyereket az valóban régen rossz. Kizökkentésnek viszont zseniális, mert nem megalázod, nem bántalmazod hanem átirányítod a figyelmét. A gyereknevelés sokkal komplexebb annál, minthogy "törvényeket" és sémákat dolgozzunk ki rá. Én pl Aspergeres vagyok, aminek egyik nem kis kellemetlenséget okozó melléktünete, hogy nem tudok kontaktust kialakítani az emberekkel. Ha agyon vertek volna kiskoromban se tudtam volna köszönni. Emiatt hál' isten nem is kaptam soha, hiszen nem lett volna értelme, ellenben mélységesen felháborított volna. Azonban azonnal megértettem a jelentőségét, mikor kiszaladtam az útra és kaptam egyet a seggemre. Tudom hogy nem fájt, az élményből az maradt meg, hogy valamit nagyon nem jól csináltam, hiszen nagy a rémület körülöttem. Ez egyébként meg is erősített abban, hogy máskor jobban figyeljek arra, amit a szüleim erélyesen tiltanak. Se előtte se utána nem alkalmaztak még csak hasonlót se, mert elég hamar mutattam komplex gondolkodást, így mindenféle fenyítés nélkül tudtam viselkedni, de ez nem minden gyerekre igaz! Ha a témában állást kellene foglalnom akkor azt mondanám, hogy fektessen mindenki energiát a gyerekének a megismerésébe. Csak olyan dolgot hagyjon rá, ami hozzátartozik a személyiségéhez. Ha ez nem beilleszthető a társadalmi normákba lassan korrigáljon, ne használjon drasztikus szankcionálást, mert pont fordítva fog működni. Ne mondjon instant nemet egy nevelési módszerre. Ne végletekben gondolkozzon, hanem keresse a mögöttes logikát és használja fel a gyereke személyiségéhez mérten. Ne keverje a gyereket a felnőttel. Ne gondolja senki, hogy mert 100 gyereken működött valami az övén is fog. Lehet, hogy ő alkalmazza rosszul a módszert, lehet, hogy a gyereke nem fogékony rá. Ne féljen cselekedni azonnal, ha érzi, hogy valami nem jó! Nincs olyan, hogy örök harag, ha nem jól reagálta le a szülő a szituációt még mindig el lehet simítani kommunikációval. Annál rosszabb viszont nincs, mint folyamatosan alul maradni a gyerek akaratosságával szemben.
@Musiclifeman
25 күн бұрын
Nagyon jó triviális dolgokat ecsetelt hosszasan a videó. Igyekezett korrekt lenni, és ami elhangzik azzal nincs is baj. Problémám viszont, hogy az eszköztelenség rész (ami messze a legrelevánsabb tényező manapság) nagyon szűkre lett szabva. Szerintem az 50 percbe több is beleférhetett volna, mint hogy “hiszem, hogy lehet pofon nélkül is eszközt találni a neveléshez..” Szívesen meghallgattam volna az 50 perces videóban, vagy egy kis kiegészítő videóban alternatívákat, hogy az eszköztellenné vált szülő mit tegyen egy üvöltő, őrjöngve földön rángatózó gyerekkel, aki egyszerűen annyira üvölt, hogy nem is hall már semmit, és nem hat rá konkrétan a külvilág…..? Csak egy pár praktikára kiváncsi lettem volna, mert igenis, van az az eszköztelenség, amikor legalább meg kell erősen fogni a gyereket, hogy az ne rángjon a földön, önkívületben
@cactuus2858
Жыл бұрын
Nem emlékszem hány éves lehettem, édesanyámtól egyszer kaptam egy pohár hidegvizet az arcomba, kb 4-5 óra kőkemény sikitós bőgés után... Ezután anyukám velem együtt sírt hogy mit tett, és nem tudott hogyan bocsánatot kérni... Ezt apukám mesélte... Egyikük sem bántott se engem sem a testvérem..... Szeretem a szüleim.
@akos18
Жыл бұрын
Király vagy Atis, a téma ütős és több ilyen hosszú videót, mert felüdülés a sok tik-tok, meg shorts között
@adriennvas3455
Жыл бұрын
Kiskoromban kaptam pár legyintést. Anyukámtól nagyon ritkán, amikor csúnyát mondtam rá, vagy elviselhetetlenül viselkedtem, ezekre az esetekre emlékszem is, tényleg genya voltam. 😂 De attól még anyumnak is rosszul esett, nem csak nekem, sok esetben bocsánatot kért. Apukám egy időben nagyon sokat bántott fizikailag. Aztán észrevette, hogy félni kezdtem tőle, és akkor is védekező állásba tettem magam, mikor meg se akart ütni, csak közeledett. Ez benne aztán olyan mély nyomot hagyott, hogy utána soha többé nem emelt rám kezet. Bár már tudom, hogy nem ütne meg, de elég heves ember, sokszor kiabál, és, ha sokáig vitatkozunk akkor félelmet kezdek érezni és egyszer egy magamba nézés alkalmával rájöttem, hogy attól tartok, hogy annyira kihozom a sodrából, hogy megüt. Ebben hagyhatott tudat alatti nyomot, amúgy nem érzek emiatt tudatosan, vagy erősen semmilyen hátrányt, sajnos apukámmal nehéz a kapcsolatom, de nem csak emiatt. Anyukámmal viszont tökéletes. Régen írtó gonosz gyerek voltam vele valamiért. De aztán kinőttem és mostmár felhőtlen, a világ legjobb anyukája nekem és a legtöbb értéket ami szerintem pozitív azt tőle tanultam. Én se értek egyet a testi fenyítéssel, de mivel nincsen gyerekem, nem tudom eldönteni, hogy vissza lehetne-e fogni, csak nem akarja, vagy a pillanat hevében csattan el? Összességében nem gondolom, hogy aki valaha is bántotta a gyermekét az rossz szülő lenne, mert nem mindegy a gyakoriság, a szituáció, különbség van pofon és szorongatás között is, a fenyítés erőssége sem elhanyagolható tényező. De mindenképpen úgy gondolom, hogy sokkal jobb nevelési technikák vannak a testi fenyítésnél.
@AceleraSENNinhA
Жыл бұрын
Good Will Hunting 'Nem a te hibád' jelenete jut eszembe ezzel a témával kapcsolatban.
@laczopiroskavajdane3783
10 ай бұрын
Én nagyon nem pártoló a gyerekek testi bantalmazasát. De a lelki sem. Szerintem minden gyerek értelmes. Mindent meg lehet beszélni megfelelő keretek közt. A testi fenyítessel teljesen megalazva érzi magát egy gyerek. Az önbizalmát, önértékelés teljesen lerombolja. Személyes tapasztalatom az egészről ez. Teljesen értéktelennek éreztem magam emiatt. Felnőtt fejjel is meg mindíg ezzel küzdök. Saját magammal állok harcban. Az önértékelésem minimális még mindíg. Csak nagyon nehezen jöttem rá, hogy én is értékes vagyok. Fontos lehetek ebben a világban. Olyan emberektől kaptam elismerést és szeretetet aki messzebb ált tőlem. A szüleimtől csak majdnem minden esetben a negatívumot kaptam. Arra hivatkoztak ha elmondom mi van akkor nem kapok ki. Ha nem mondtam el akkor ki érték belőle. Ekkor elmondtam és ugyan úgy kikaptam. Most még mindíg azokkal az érzésekkel küszködöm ami akkor negatívomkent éltem meg. Felnőtt fejjel gondkodtam a gyermeknevelesről. A saját gyermekemet arra tanítottam, hogy mindent meg lehet beszélni. El is mondták ha valami nem volt kerek. Volt olyan, hogy akkora pofont kaptam, hogy a szülői jegy gyűrű véresre repsztette a számát. Vot, hogy a fal adta a másikat. Azzal ne takarózzon senki szerintem, hogy nem tud más megoldást csak a verset. Az önkontroll elvesztése súlyos hiba. Ere nincs magyarázat szerintem.
@chibifox7543
Жыл бұрын
,, Az életre nevelem": Érdemes lenne elgondolkozniuk azon, hogy nem emiatt lett e ilyen a világ egész véletlenül... Én csak mostanában, túl a 30-on, kezdtem el visszagondolni a szüleim nevelési módszereivel kapcsolatos tömérdek hibára. Rájöttem, hogy miért lett zsigeri reakcióm a ,,Hagyj békén" és a néma kussolás bizonyos élethelyzetekben. Két legjobban fájó pont közül az egyik, hogy minden igyekezetem ellenére, mindig a lehető legrosszabbat gondolták és feltételezték rólam, és soha, de soha nem kérdezték meg, hogy mit miért csináltam. A második, hogy a lelki világom sem volt soha fontos. Ha valami széttépett belül annyira fájt, akkor sem beszélgettek el velem, vagy vígasztaltak, hanem példákat hoztak fel arra, hogy másoknak mennyivel rosszabb, és igazából nincs alapja a szenvedésemnek, csak hiszti a részemről például a pánik roham, amibe egyszer majdnem ténylegesen meg is fulladtam. Reakció: ,,Ha nem hagyod abba, pszichiáterhez küldünk." Még csak nem is pszichológushoz.😅
@Csillamcica
Жыл бұрын
Nem baj az, ha hosszabb a videó, erre a témára kellett is ennyi idő. Egy jóbarátommal sokat beszéltünk már a gyerekbántalmazás témáról. Szerintünk sem fér bele egy pofon se. Nem mondom, hogy nem értem meg, ha néha elgurul a szülőnek a gyógyszere (én is volt, hogy kikaptam gyerekkoromba, jóllehet, csak annyi maradt meg bennem hogy taktikáztam, legközelebb anyáék hogy nem fogják megtudni... szóval megtanulni nem tanultam meg, hogy miért nem szabad, az nem jött át. Utólag sem gondolom azt, hogy megértettem a szüleimet, hogy kezet emeltek rám, de azért nem is csodálom, hogy megtörtént. Egyetlen eset jut eszembe, ami sehogysem volt igazságos, teljesen mindegy, milyen szemszögből közelítem meg... még kicsik voltunk öcsémmel és ránk lett fogva hogy elrontottuk a tévét... mondom nem rontottuk el, semmit nem nyomtunk meg.. nem hitték el, apám úgy orrbavert, hogy eleredt az orrom vére is, aztán nem tudom hogy attól e, nyilván nem de eléggé érzékeny az orrom és mostanában is bárhol bármikor vérezhet az orrom... Ha valaha lesz gyerekem, nem áll szándékomban megütni. Viszont mivel még eléggé könnyen felkapom a vizet (plusz anyáméknál lakok még, stabil anyagi hátterem épphogycsak van, párom meg ....épp most alakul valami.
@albertcseri5729
11 ай бұрын
Sajnos, volt hogy megtettem, és egy-egy saller v tockos bejátszott! Nem vagyok büszke rá, és nindig mardosott a lelkiismeretem, és szó sem volt kognitív validálásról, tudom h hibáztam, és rajta vagyok, hogy változtassak!
@vampnico
Жыл бұрын
12 éves voltam amikor az anyámnak a testvére megrángatott, letepert a földre és megtaposott, úgy hogy bevizeltem. Hogy miért? Mert azt hitte, hogy hazudtam. 10 percel később derült ki, hogy én az igazat mondtam.
@goblinfing14
Жыл бұрын
Annak idején mutterom ha nem is teljes erővel, de finoman ráütött a kezemre, amikor a konnektorba akartam nyúlni, vagy ha a macskát bántottam és a cica odakapott, akkor kaptunk bizony mindketten hasonlóan, mint a konnektoros sztoriban. És megtanultam egy idő után, hogy nem bántjuk az állatokat? Meg! Néha eléggé nüansznyi dolgokért is kaptam tockost, ami baromság, de még így is ez a legkevesebb, amennyit ártott nekem. Pszichés, érzelmi bántalmazásból nagyságrenddel több jutott osztályrészül, és nem véletlen járok sématerápiára felnőttként, de ez megint egy más történet. Nálam a csesztetésre mondta mutterom ugyanazt, hogy "a nagyapád se dicsért meg engem soha az életben, mégis ember lettem". És milyen elbaszott... Ennek ellenére én ezt nem fogom továbbvinni, ahogy semmit sem, amit otthonról hoztam. A makarenkói pofonnak az a titka, hogy ritkán és a legváratlanabb helyzetben jöjjön. Szóval szó sincs arról, hogy agyba-főbe kéne verni bárkit is minden apróságért, de ha rászólsz pl. egy 4-5 éves gyerekre, elmondod normálisan 4-5 alkalommal, hogy ne rúgja fel a nála kisebbet, ott indokolt egy tockos. Lehet, ettől nem fog empátia ébredni a nála gyengébbek iránt, de pár ilyen alkalom után tudja, hol a határ. Ha van helyette valami más, asszertív módszer, ha a szép szó nem történik, arról is lehetne videó, mert baromi hasznos. Vagy ha a kommentem alá linkel be olyan videót, ahol ajánlanak erre alternatívát, megköszönöm több ember nevében.
@neakardtudni
Жыл бұрын
Szia Attis! Most láttam néhány videót tiktokon a mandela effektusról és nagyon össze vagyok zavarodva ezzel a témával kapcsolatban. Engem nagyon érdekelne a te szemszögedből ez a dolog hogy mi lehet az oka ennek a jelenségnek.
@TundeSzekeres-dy1nx
Жыл бұрын
Köszi a videót felnyitotta a szemem. 15 éves vagyok kis gyerekként a szüleink csak hideg zuhanyt használtak már ekkor elkezdtem félni az apámtól. De mikor 12 lettem elkezdett verni nem sokszor kaptam eddig csak 3-szor de sokszor csak azért úsztam meg mert nem voltam a keze ügyében akkor csak megfenyegetett hogy kapok. Egy idő után anya is elkezdett megfenyíteni de ő maradt a rángatásnál azt hittem ennél nincs rosszabb de lett. Az öcsém is nagyobb lett és elkezdett visszaszólni így most leszálltak rólam a szüleim nem is figyelnek rám de az öcsémnek maga a pokol. Most apa őt veri és tépi a haját húzza a fülét és én nem tehetek semmit csak nézem és anya is hagyja. Az elején élveztem hogy apa nem engem ver hanem az öcsémet és persze ezután óriási bűntudatom volt. De most már azt kívánom bárcsak engem verne és ne őt.Már mindig én tanulok az öcsémmel nehogy apával kelljen neki mert ha nem elég ügyes tanulás közben apa megverheti vagy üvölt vele és én azt nem bírnám nézni. Magamban rettegek a szüleimtől a videóban nagyon jól mondtad mindent azért csinálunk jól hogy ne üssenek meg. Várom hogy felnőjek és vége legyen minden nap félek hogy elkövettek egy végzetes hibát és megüt.Tudom hogy nem kéne erőszakkal nevelniük de mindig azt mondtam magamnak megérdemeltük mert rosszak voltunk azt hittem ez a normális de felhívtak arra a figyelmem amit mindig is tudtam legbelül hogy ez nem normális. Köszönöm Attis a videót nagyon jó volt
@nonowolr0010
Жыл бұрын
Szerintem a testi erőszak, fenyítés egy felnőttel szemben is traumatikus és az élet minden területén tilos lenne egy kultúrált emberi lénynek; Nem hogy egy kiforratlan, védtelen gyerek ellen...😢
@andrasvagvolgyi2905
Жыл бұрын
Üdvözletem, nekem annyi megjegyzésem van, hogy sokáig a felnőttekkel szemben is alkalmaztak fizikai erőszakot, sőt ma is vannak Országok/helyek ahol az ilyen megesik részemről az a meglátásom hogy az alapvető probléma a megfelelő pszichológia és kommunikáció ismeretének hiánya.
@vizkapalo9613
Жыл бұрын
Hali! Szerintem jobb volt az a formátum amikor 2 külön részre szedtél szét egy ilyen hosszú videót. Mert az könnyebben fogyasztható.
@DinaDaemon
Жыл бұрын
Nálam a testi fenyítés azt érte el, hogy kitűnően megtanuljak hazudni, és hogy eltávolodjak a családomtól.
@izebize
Жыл бұрын
Mit jelent a CSKN vagy NN az üzenet végén az intagram válaszoknál?
@MRnemethlaszlo68
Жыл бұрын
De jó lenne ha ilyen egyszerű lenne ez a "dolog", hogy a szülő a hibás. Én amikor kaptam a pofont abban én is benne voltam, amennyire értettem a dolgot és mégsem csináltam amit mondtak. Illetve igen nem kellett volna azt sem rámeröltetni. De rossz volt a helyzet, nem volt lehetőség a megoldásra. Általába amikor nem lehet megoldani egy szituációt, most is átélem a hideg zuhanyt mintha csak én lennék a hibás. A véleményem hogy el kell kerülni a testi fenyítést, de szerintem nem mindig elkerülhető. Pedig tudható, hogy a gyerek egy önálló lélek szabad akarattal stb mégsem lehet mindent megoldani verbálisan. Te mivel sokat beszélsz azt gondololhatod, hogy de. Én is szeretek sokat beszélni de a gyerekem nem. Mégegyszer nem értek vele egyet - a pofonnal - de ha mégis megtörténik meg kell tudni beszélni. Az megint nehéz feladat de ha sikerül akkor a következő esetben már mindketten emlékezhetnek, vagy emlékeztetehetik egymást. Persza ha jól sikerült a beszélgetés és megtörtént a megbocsájtás. Kb a 22. percél modod a példát a gyenge gyökerű növényről és a gyökértelen felnőtté válásról. Ez viszont igaznak tartom. Ez rám is igaz. Pedig csak egyszer kapzam pofont a szüleimtől. Máshol is sikerült kapnom de tényleg a legtraumatikusabb a szülőtől kapott ott valami eltörik egyedül maradsz, bárkivel próbálod ezt gyógyítani. Összeségében, igaz nem a pofon a megoldás.
@justjoycee8152
Жыл бұрын
Will Smith pofonáról jut eszembe: valóban nem volt joga hozzá, de én ilyenkor nem tudok haragudni a másikra, mert ilyenkor perspektívát váltok, átgondolom, h mit érezhetett a másik, és mivelh ő is ember, így persze nem tudott magán uralkodni, én se tudtam volna az ő helyében. Ehhez persze kell önreflexió is, h ennyire tudj empatizálni a másikkal.
@jurajvizy3235
Жыл бұрын
Engem és a testvéreimet is bántalmazott az apám éveken keresztül,miután bátyám és nővérem is elköltöztek még inkább a hugomra és rám irányult a figyelme,ő élvezte túlságosan is,aztán mikor 14 éves koromban már tűrtem/bírtam a bántalmazást és elfogadtam h ő ilyen,tudtam h nem helyes amit tesz,de úgy voltam vele h kibírom még pár évig és miután elköltöztem jobb lesz,de ő észre vette h már nem tud rám így hatni,akkor elkezdte az édesanyámat verni,egyszer nagyon megverte,ököllel ütötte a fejét,majd miután földre került,ott rugdosta,persze ezt akkor tette mikor nem voltunk ott h megvédhessük,mikor megtudtam feladtam őt,fél évvel később egy szép reggelen két civil ruhás rendőr kirángatta az ágyból és elvitték,édesanyám rettegett h ha kiengedik (24 órás előzetesben volt elsőnek),akkor nagyon el ver minket,de nem engedték ki szerencsére,5 évet kapott,leülte,azóta kint van,egyedül él,néha megállok nála,de már nem mer hozzám érni,az volt talán a legrosszabb,h nagyon tudta rejteni a valódi énjét mások előtt,és akik tudták h milyen,ők sem tettek semmit,persze miután bezárták akkor ezek az emberek voltak a leghangosabbak,és legokosabbak
@Chili_bacsi
Жыл бұрын
Sokat kaptam, akkor is borzasztó volt, de ma már látom hogy milyen hatással van a mentális egészgésemre, emiatt van PTSD-m és disszociatív személyiségzavarom, sőt nagyon sokáig szociális fóbiám is volt, de a mai napig sem szeretek emberek közé menni, nincs gyerekem nekem se, de ennek ellenére is tudom hogy ez egy rossz tendencia
@csongorhalasi7944
Жыл бұрын
Szia Attis! Nagyon érdekes és tanulságos volt a videó DE azt kihagytad, hogy mi van akkor ha a gyerek rosszat csinált és tiszteletlen. Például megüti a szült vagy árulkodik. Az én családomra ez a két példa volt jellemző. A bátyám kiskorában megpróbálta megfejelni anyámat és apám ezt pont látta és lekevert neki egyet. Én kis koromban nem tudtam titkot tartani és egyszer olyan dolgot mondtam amit nagyon nem kellet volna kifecsegjek és apám ezért meg is vert. Akkoriban azt gondoltam, hogy gonosz és, hogy utálom, de vissza nézve megérdemeltem/megérdemeltük. Az olyan kommentek megelőzése érdekében elmondom, hogy próbáltak engem szóban megtanítani arra, hogy ne árulkodjak, de nem tanultam meg. Én úgy gondolom az ember csak a következményekből tanul és néha azért le kell keverni néhány pofont a gyereknek.
@eszter798
Жыл бұрын
Komoly különbség van egy "atyai pofon" és a testi sértés, fenyítés között. Sosem felejtem el, mikor kisiskolás voltam, egyik osztálytársam feldobta a témát, kit vernek otthon. Sokan kikaptak már és kivétel nélkül mind azt mondta, inkább egy pofon, mint a lelki terror vagy hasonló büntetés. Sokkal kevésbé tolerálták, ha a szülő ignorálta vagy szobafogságra ítélte őket, mint egy seggre verést. Mindegyik azt mondta, az elmúlik fél perc alatt, de egy komoly szidás mély nyomot hagy a szivükben, lelkünkben. 😊
@user-fi9hh3qr8t
Жыл бұрын
Abban tökéletesennigazad van, hogy komoly lelki következményei lehetnek ennek a fajta nevelési módszernek, és abban is igazad van, hogy a többet ésszel, mint erővel elv képes csak tanítani valamit a gyermeknek a helyes viselkedésről, viszont amíg boldog - boldogtalan szülhet gyermeket, addig egész egyszerűen nem várható az el, hogy teljesen eszköztelenül hagyd a szülőket, mert akinek esze nincs, annak a gyermekéből sajnos tanár verő tinédzser, vagy börtöntöltelék felnőtt is vállhat könnyedén.
@dorottyaguttin623
Жыл бұрын
Nekem nagyon tetszett a videó és remélem nagyon sok emberhez eljut majd! Hasonló témában érdekelne a véleményed, a "TINI FELÜGYELET" nevű TikTok csatornáról mi a véleményed? Én nem érzem ezt egy jó dolognak és szerintem nem egy jó irány a gyerek szempontjából.
Пікірлер: 753