Verset írta:
Bene László Krisztián
Előadja:
Balázs Bernadett
Túl nagy ez a csend
Nagy a csend... Túl nagy a csend.
Nem hallatszik szavad, ki már nem lehetsz közöttünk.
S hiába a vasalt élek, hiába a rend.
Mert leszakadt a világ széle, mindenhol körülöttünk.
Valahogy üres ez a kert... Olyan végtelenül kopár.
Fákkal ültetett, s a gyümölcsök is bújnak.
S hiába a hegyekben, a havasi gyopár.
Duna partján kint a fűzfa, miattad hajlik búsnak.
Hiszen már nem vagy... Nem vagy itt.
Nem zengi be hangod már, a falak közti homály.
Nem húz mosolyt arcodon, megszeretett ráncaid.
Úgy igazán nem görbül, mosolyra a száj.
Nehezek az esték, s nehezek a reggelek.
Közte meg az időt, húzza a napirend.
Valahogy lefekszek, valahogy felkelek.
Igen, megszokom lassan... De túl nagy ez a csend.
Többi verseim megtalálhatóak ezen az oldalon:
/ bene.l.krisztian.poetsson
Негізгі бет Túl nagy ez a csend
No video
Пікірлер: 7